Hová tűntek az önálló igazi férfiak?

Milyen kedves kérdés. A férfiak életképtelenek.... De a nőkkel minden rendben van... :)

Na ez az a stílus, amire egy férfi nem kíváncsi. Ezt miért kelljen hallgatnia, hogy valaki folyamatosan kioktatja, és alázza... A nőknek jó lenne hallgatni, hogy ő mennyire elkényeztetettek, beképzeltek, bunkók, lekezelőek, akaratosak? Ugye hogy nem...

Önálló (egzisztenciálisan és érzelmileg is) férfi vagyok egy hosszú kapcsolat után.

Azt hittem a szakítás után, hogy könnyű lesz így találni valakit, hisz nem vagyok anyuci pici fia, van lakásom, jó munkám, viszem a háztartást, szervezem az életem minden téren (attól, hogy egyedül vagyok, még nyaralok, elmegyek programokra, nem besavanyodva ülök otthon), a nőismerősök meg folyton arról álmodoznak, hogy hova lettek ezek a férfiak, hogy bár jönne egy ilyen.

Nos, 1.5 éve egyedül vagyok, mert -bár fogalmam sincs, hogy mi kellene-, de ez legtöbbször még egy randihoz sem elég.

Passz. 28 évesen a szüleim segítsége nélkül lett egy átlagon felüli álláson, majd saját vállalkozásom, amire támogatást sem vettem fel. Mindennek én teremtettem meg az alapjait és egy percig sem rinyáltam, hogy nekem ennyi pénzt miért egyedül kell összeraknom. Mellette a húgom orvosi tanulmányait is segítem már 23 éves korom óta, mert apám rákos lett és azóta is beteg. Szóval segítem a családomat is amellett , hogy marha jól. Úgy hogy nem mindenki rinyagép.

28F