Ti mit tennétek? Lehet, hogy reménytelenül várnátok a nagy, Ő-re, vagy belemennétek olyannal kapcsolatba, akivel minden jó, de nincs meg a nagy szikra? Legyek megalkuvó, vagy sem?

Úgy vettem észre, hogy a legtöbb nőnél ez a "van/nincs szikra" egy kényelmes kibúvó, hogy ne kelljen dolgozni egy kapcsolaton, ne kelljen kompromisszumokat kötni. (Elárulom, minden kapcsolatban kell.) Helyette egyszerűbb azt mondani, hogy "ah, nincs meg a szikra", aztán tovább várni a tökéletes álomlovagra, aki fehér lovon érkezik, első perctől tökéletes szerető, és sosem pukizik. Ez kb. olyan álomvilág, mint mikor az otthonülő, antiszoc férfiak egyből topmodell alkatú, bögyös, szexmániás, 10/10-es barátnőre vágynak.

A saját tapasztalataim alapján ez a szikrásdi nem elég egy kapcsolathoz. Nagyon nem elég. Volt olyan csajom, akivel vibrált közöttünk a levegő, beleborzongtunk az izgalomba, ha egymáshoz értünk, de pár hónap után kiderült, hogy annyira különböző a jellemünk, hogy jobb, ha nem megyünk egymás idegeire. Ugyanakkor olyan csaj is volt az életemben, akivel kapcsolatban először semmit nem éreztem, csak hogy milyen kellemes személyiség - aztán ahogy egyre inkább megismertem, tetszett meg jobban és jobban, mélyült el és vált erősebbé a vonzalom.

Szóval ja, várhatsz a szikrázó, páncélos lovagra, talán el is jön, mielőtt negyven éves leszel (jó esetben), talán ő is össze akar jönni veled (ha nem hajt éppen fiatalabb csajra), és talán össze is jöttök - csak akkor még mindig ott a veszély, hogy pár hónap után elszáll a rózsaszín köd, az akkumulátor lemerül, a szikrázás megszűnik, és ott állsz majd' negyvenévesen, egy olyan emberrel, akinek a legtöbb jó tulajdonságát csak te képzelted be a biológiai vonzalom hatására.