Reménytelenül szerelmes lettem egy "bunkóba"?

Barátok voltunk,sokat lógtunk együtt,akkor még eszembe sem jutott,hogy lehetne köztünk bármi is,de azért ,mert láttam,hogy másokkal is ezt csinálja más lányokkal is eljárogat,velük is beszélget. Aztán egyszerre elkezdett közeledni felém,nem is értettem,és interneten keresztül kérdezett rá,hogy lehetne e köztünk bármi is. Bár kedveltem,de az eddigiek alapján és amiatt is mert még nem éreztem magam készen egy kapcsolatra nemet mondtam neki. Erre teljesen hanyagolni kezdett,de a többi lánnyal ugyanúgy elvolt,ez nagyon bántott,mert a barátsága hiányzott. Azért még beszélgettünk csak már nem úgy mint régen,teltek a hónapok és ahogy láttam sokszor azt ahogy rám néz ,rájöttem ,hogy többet érzek iránta,mint barátság,és úgy éreztem,hogy a volt kapcsoaltomat is végre kihevertem,eldöntöttem,hogy újra esélyt adok valkinek mégpedig neki. Mivel már nem annyira találkoztunk ezért amikor adódott a lehetőség elmnodtam neki,hogy kedvelem nagyon,és ,hogy mit érzek. Teljes ledöbbenés volt számára,mégis megfogta a kezem,és csókolóztunk,és együtt aludtunk(szex nem volt). Úgy egyeztünk meg,hogy ez egy kapcsolat lesz,de azóta eltelt három nap és alig írt nekem,azt vettem észre,sőt biztosan,hogy nem akar tőlem ő semmit.Nem ír,nem keres.Én írok neki arra válaszol néha,ha épp kedve tartja. Nagyon rosszul érzem magam,egész nap alig tudok enni, sokat gondolok rá,ezt utálom a legjobban amikor nem ad magáról semmi jelet valaki,amikor kétségek közt hagy. nem tudom mi tévő legyek,tovább nem akarom amgam alázni,nem akarom felhívni,mert már sokszor írtam neki,kezdeményezek folyton. Most megint azt érzem,hogy bolond voltam,hogy azt hittem,hogy kialkíthatok egy kapcsolatot,folyton pórul járok . elég a megaláztatásokból :( nem értek semmit,és nagyon fáj.