Férfiak, miért nem akartok csak beszélgetni?

Vonattal járok munkába, és gyakran előfordul, mellém ülnek szánt szándékkal (máshol is van hely) fiatal férfiak (20-35 között), és megkérdik, szeretnék-e beszélgetni.

Többnyire szeretnék, általában szimpatikus az illető. Azonban az első kérdésük, hogy van-e párom. Amikor bevallom, igen, van, akkor megkapom, jajj, nem is szeretnének már inkább beszélgetni.

Miért nem lehet egy szimpatikus emberrel, akit jó eséllyel úgy se látsz többet, átbeszélgetni azt a fél órát, anélkül, hogy ne akarnád felszedni?

És nem ülnek át máshová, inkább csendben végigülik az utat, de hozzám nem szólnának, mert nem vagyok szingli.

Eddig egyedül idős bácsikkal volt szerencsém, azok tényleg csak beszélgetni szerettek volna :D

Meg vannak a bunkóbb alakok, (azokból szerencsére eddig kevesebb jutott), akiknek ha megmondom, van párom, de z nyugodtan beszélhetünk, az a válasz ´jajj, ne hazudj már, tudom, hogy nincsen, nem úgy nézel ki´.

Miért, hogy néz ki az a nő, akinek van párja?

(ha egyedül utazik)