Hogy lehet azt feldolgozni, ha valakinek a menyasszonyát az esküvőjük napján gyilkolják meg?

Részvétem.

Februárban halt meg 56 évesen anyukám, aki 12 évig küzdött a daganattal.

Máig nem tudom felfogni, hogy ez történt. Nagyon sokat sírok.

A körülöttem lévők próbálnak ugyan segíteni, de ebben a helyzetben számomra ők nem tudnak.

Van, akinek segít az, ha kibeszélheti magát. Én elkezdtem naplót írni, meg ugye sokat sírok.

Ezen csak az idő tud segíteni. Esetleg el lehetne menni pszichológushoz, ő segíteni fog átlendíteni az embert a nehéz pillanatokban.

Mindenki másképp dolgozza fel, és éli meg. Küldd át neki a következő linkeket.

[link]

[link]

Uh bazzzz,R.I.P.

Hát pszichológus heti 3-szor,legalább félévig,aztán még 2-3 évig folyamatosan heti 1-2-szer.

Szerintem sehogy.

A természetes halál egy dolog, arra felkészül az ember tudatosan és tudat alatt is, és megvannak a gyásznak az adott folyamatai, amit átél, és elengedi, akinek mennie kellett.

De az erőszakos halál... az más. Ott nem véget ért valami, nem egy folyamat. Ott eltéptek - mit téptek, szaggattak, darabokra! - egy életet, és minden más szerettéét is.

Az ember megy tovább, csinálja a napokat napok után, mert tudja, hogy muszáj. Mert a világ már csak ilyen, egy hétig, egy hónapig együttéreznek, elnéznek, de utána azt mondják, engedd el, mert az élet megy tovább. És neked is menni kell, mert nincs választásod.

De feldolgozni? Azt nem lehet.

Nekem a nagymamámat gyilkolták meg. Gondatlanságból elkövetett emberölés, így mondják. Nála az érv az volt, hogy amúgy is idős, meg jobb így neki, meg legalább nem lett ágyban fekvő beteg, ami nem akart lenni. Mert már csak pár éve volt hátra, hiszen idős.

A nőt, aki elkövette, elengedték. A szakértői vizsgálat megállapította a felelősségét, és lesz tárgyalás is - valamikor, ha a papírtologatás eljut odáig -, de a nőt azonnal elengedték a helyszínelés után. Mert szegénynek gyereke van, és nem lehet előzetesbe tenni így. Szegény.

Az én esetemben "csak" nagymamám volt, elképzelni sem tudom, hogy mit éreznék, ha a kedvesemmel történt volna hasonló. Megállna a világ. Megállt így is.

A legváratlanabb pillanatokban hasít belém még mindig. Hogy utoljára úgy köszönt el tőlem, hogy az esküvőmön még ott lesz. Hogy nincs több családi ünnep, nincs több törődő pillanat. Ezt nem lehet feldolgozni. Csak elfojtani és továbblépni, mert a világ ezt várja el.

Kérdező! Segíteni, ebben a helyzetben, nem lehet. Csak legyetek mellette. Hallgassátok meg, ha beszélni akar, és hagyjátok magára, ha sírásra, tombolásra lesz szüksége. Lesz ez is, az is. Figyeljetek oda, hogy fizikailag milyen állapotban van: én pl. pánikbeteg lettem, édesanyám pedig hatványozottan, hónapokig a kutyát se tudta kivinni sétálni, annyira szorongott. Fel lehet ajánlani a pszichológusi segítséget, de erőltetni kár. Nem mindenkinek tesz jót.

Csak érezze, hogy ott vagytok! Ha kelletek. Ha sokadjára sírja el ugyanazt, akkor is.