Ez a lány haszonleső volt vajon vagy inkább bennem volt a hiba?

Tavaly egyik társkeresőn ismerkedtem egy elég szimpatikus lánnyal. Elég jókat e-mailezgettünk majd egy pár napi ismeretség után elakartam hívni találkozni. Vártam, hogy írjon több napig nem írt majd később írta nekem azt, hogy rájött arra, hogy nem egymást keressük. Aztán megkérdeztem tőle, hogy miért döntött így és azt válaszolta, hogy kezdett unalmas lenni a beszélgetés, nem vagyok túl ambiciózus, messze lakom és nem is egyedül.

Nagyon elszomorított amikor ezt írta és dühös is voltam rá eléggé kiosztottam majd letiltott e-mailről. Na most egyrészt attól, hogy nem beszélgetek egésznap az ambícióimról még nem azt jelenti, hogy semmi célom nincs az életben, van több apró célom amit elszeretnék érni, de egyrészt ez nem olyan könnyű másrészt időbe is telik. Az volt a baj, hogy nem beszéltem ezekről ezek ilyen életbevágóan fontosak? Vagy kötelezően negatívan kell kiindulni a másikból, hogyha nem beszél állandóan a céljairól akkor életképtelen vagy mi?

A másik megmondtam neki azt, hogy nem élnek a szüleim elkellet költöznöm abból a lakásból ahol éltem, mert nem volt munkám, tanultam és jelzálog volt a házon, ezért befogadtak a rokonaim, de építettünk a családi ház felé egy tetőteret. Igaz nem élek teljesen egyedül a házban, de itt van egy saját lakásom és háztartást vezetek. Most vagy szövegértési problémái voltak vagy zavarta az, hogy nem saját kezűleg vettem egy lakást? Amit normális esetben két ember vesz meg?

Most jöjjön a messze lakok téma. Ami azért vicces, mert 20 km-re lakok Budapesttől ami egyáltalán nincs messze. Sok párkapcsolatban élő ember 500 km-re lakik egymástól, de mivel szeretik egymást ezért eltudják viselni azt a távolságot. Őt meg zavarta az a szaros 20 km?

Engem annak idején nagyon megviselt és azt hittem, hogy bennem van a hiba, de rájöttem arra, hogy egy riherongy kis p...a lehetett.

Azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok, hogy volt e valami hasonló történetetek és arra is, hogy esetleg hibáztam e valahol.