Van itt olyan aki őszintén meg meri mondani ismerkedésnél, hogy utál dolgozni?

Igen, en.

De ezt csak a sajat helyzetemre ertem. Nagyon tisztelem azt es örülök annak, aki meg a munkaideje alatt is olyat csinal, amit szeret es amiert tud lelkesedni. En is szivesebben csinalnam, de nem igy alakult.

Csereben viszont nagyon jol keresek es keveset dolgozok. Igy legalabb a szabadidömben csinalhatom azt, amit szeretek, sokat utazhatok es 30-as eveim elejere van mit felmutatnom. Igy nem tartanam jogosnak, ha eljatszanam a szenvedö alanyt, de neha ugy erzem, szivesebben csinalnek valamit, amit szeretek, akar napi 8 oraban, ha meg tudok elni belöle. Es akkor eszembe jut, hogy ezert nekem mennyire kellene lejjebb adnom az igenyeimböl es hanyagolom a temat.

Tudod nyolcas, belém is belémverték, hogy tanujjá, mert utcaseprő/kukás leszel....ami ugye alja munka, kb szégyen, ha azt kéne csinálni. Ezért végeztem töritanárit, most gépészként dolgozom egy erőműben, viszont kovács szeretnék/szerettem volna lenni amiről ugye le lettem dumálva, merthogy már kihalóban van a szakma -_-. Nem lettem, de leszek, mert ezt szeretném csinálni. ;)

30/f

Aki utálja az elmondja legalább is nekem rengeteg ismerősöm (férfi és nő) panaszkodik mert nem szereti amit csinál.

Én szerencsére olyat dolgozok amit imádok (gyerekekkel) , de amíg olyat dolgoztam, amit utálok, azt is elmondtam.

Amit en csinalok, nem hiszem, hogy barki is azt tudna mondani ra, hogy szereti. Mar csak a fonokok miatt is, de borzadaly. Megutaltam az embereket es rajottem, hogy tobbseguk isszonyat hulye, turelmetlen paraszt. Nem voltam bejelentve honapokig, es most se vagyok teljesen, amit kezhez kapok az meg az semmire nem eleg, ha nem a szuleimmel elnek, mar ehen haltam volna.

Szoval igen, tudom en vagyok a hulye , de elmeletileg azert itt 22 evesen egy erettsegivel a kezemben, hogy rajojjek mit is szeretnek...Hat nem jon ossze, szoval jah, teljesen megtudom erteni ha vki gyuloli a munkajat es egyaltalan nem zavarna ha az adott ember ennek hangot is adna.

Én simán megmondom. Nem szeretem a munkámat, de az a helyzet, hogy elég jó vagyok benne, ezért jól is keresek. És nem, sosem akarnám, hogy eltartsanak, nem kell nekem anyagi függés senkitől. Van ugyan férjem, közös gyerek, közös kassza, de jó tudni, hogy ha akármi nem úgy alakul, ahogy szeretném, nem lenne probléma egyedül eltartani a lányomat meg magamat.

Amúgy volt olyan munkám is, amit szerettem, és tényleg szívesen jártam be minden nap, csak sajnos nettó 110-120 ezer/hó baromi kevés, így nem maradtam abban a szakmában. Nem lehet mindig arra apellálni, hogy majd ott lesz a másik fizuja is, meg majd a pasi úgyis többet kap...

Általában aki utálja, az panaszkodik vagy látszik rajta.

Nekem nem hobbim a munkám, viszont szeretem csinálni és jó közösséget alkotunk a munkatársaimmal, emellett vidéki viszonylatban jól is keresek vele. Ez nekem teljesen ideális.

Mi mindketten utálunk dolgozni a barátommal, nekem ugyan még csak borzalmas diákmunkáim voltak, de barátomnak nagyon jó a munkahelye, azt csinálja amit szeret és amiben jó, mégsem szeret bejárni, mert 6000000 másik dolog van, amit az ember szívesebben csinálna mint bent ülni a munkahelyen és erre áldozni a fiatalságát és az értékes idejét.

Én még egyetemre járok, de remélem hogy egyszer olyan munkám lesz, amit nem rühellek zsigerből. :(