A mai lányok/nők hogyan viszonyulnak a tyúkvágáshoz? Ha a férfi elviszi a szülői házhoz és tyúkvágás van, szerintetek a többség segítene vagy sem?

Mi az, hogy a "mai lányok/nők"?

Mintha az összes lány/nő egyforma lenne.

Nyilván a falusi csajok többségének nem jelent különösebb problémát levágni egy tyúkot, jó eséllyel csinálta is már. Persze a falusi csajok között sem mindegyikre jellemző ez, ott is van mindig egy-két plázap***csa, aki csirkét még csak cézár salátában látott.

A tősgyökeres pesti csajok többsége meg valószínűleg elküldene a .., ha csirkevágásra akarnád elvinni.. még a közelébe se menne egy ilyen dolognak, nem hogy segítsen.

Ugyanakkor a pesti csajok között is van néhány kivétel, aki talpraesettebb meg életrevalóbb, és simán odaállna csirkét kopasztani az anyós mellé, mert ilyen kényes fajta.

Szóval talán az a legcélravezetőbb, ha az adott lányt megkérdezed, hogy hogyan viszonyul ehhez.

Meglepi programnak egy csirkevágás azért elég meredek program, főleg ha a kényes plázap***csa kasztba tartozik a csaj.

Ehhe... ez egy nő legfontosabb tulajdonsága, hogy hogyan áll a csirkevágáshoz.

És ezek után csodálkoznak az ilyen pasik, hogy a csaj inkább engem választ, aki el tudok menni a Sparba, és venni egy kiló filézett csirkemellet a városban :)

Nem vagyok mai lány, inkább mai öregasszony vagyok, de inkább kihagynám ezt az élményt. Annak ellenére, hogy a nagyanyám gyerekkoromban rendszeresen vágott csirkét (megjegyezem a kérdező sem tud túl sokat az egészről, mert nem tudja, hogy nem tyúkot szokás vágni), a bontásban, kopasztásban mindig segítettem is neki, de hogy én nem vágnám el egy állat torkát, az biztos. Én, aki az egeret élve fogja meg, és elengedi a kertben, hadd éljen, legfeljebb holnap újra megfogom... Na ne...

Nemhogy az anyósjelölt kedvéért nem ölnék állatot, de már sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire kéne éhesnek lennem ahhoz, hogy a saját érdekemben öljek. Nem tudom, szerencsére még soha nem kellett kipróbálnom.

Bárki nevezhet nyugodtan kényes plázapichának, nem zavar, de azért annyit megjegyeznék, hogy ápolónő vagyok. Vért, szart, gennyet takarítok, ha úgy adódik, ha erre van szükség, és nem undorodom, mert tudom, hogy segítek vele másokon. De bocs, ölni nem. Azt tegye az, akinek ez a dolga, és jó szívvel tudja csinálni.

Falusi lányként mondom, hogy a falusi lányok sem vágnak csirkét.

És nem csak most röhögném ki a pasimat, ha családi ebéd előtt még meg kellene ölnöm az ebédet, de 60 éve a nagymamám is nagyot nézett volna, ha vendégségben csirkét vagy tyúkot kellett volna vágnia.

Vagy sem.

Mindig falun laktam, nagyanyám tanított is csirkét vágni. Volt olyan, hogy nyáron 10 csirke lett vágva egyszerre, be a fagyasztóba. Természetesen kellett segítenem.

Büdös ázott tollszag, belsőségek, tengernyi légy: azt sikerült elérnie, hogy kb. 25 éves koromig egyáltalán nem ettem csirkét. Én még a húslevesen és a pörköltön is éreztem, hogy "csirke szaga van".

A kertben bármit megtermelek, állatot is tartok, ha kell, bár inkább eladásra.

De én inkább kihagyom az ilyen tyúkszagú bulikat.

A disznóvágás se a kedvenc hétvégi programom.

Az, hogy valaki falusi lyány, nem azt jelenti, hogy lelkesen tocsog a belekben.

En falusi vagyok es kicsi koromban segitettem mamamnak tyukot 'vágni', de azota vega lettem es ha a baratom ennek tudataban elvinne egy ilyen esemenyre akkor addig lenne a baratom :)

De szerintem furcsa fogy a legtöbben viszolyognak itt attol, hogy vegignezzenek egy ilyet vagy netan segítsenek benne, de a vasárnapi tyukhusleves es rantott csirke felett vidaman elnevetgelnek. Struccpolitika :D