Férfiak! Milyen érzést/véleményt kelt bennetek, ha egy nő nem szereti a gyerekeket?

Én nem utálom őket, jól elvagyok gyerekek társaságában, meg szeretni is szoktak, de sajátra nem érzek késztetést. Én is szeretek elvonulni, órákat "szöszölni" magamban, miközben csend és nyugalom van. Vannak kisgyerekes ismerőseim, de pár óra után jó hazaérni a csendbe.

Nem tudom,hogy ez fog-e még változni. Egyelőre úgy tűnik,hogy nem.

27N

Nőként én sem vagyok különösebben oda értük, de leginkább azért, mert a legtöbb gyerekkel nem foglalkoznak megfelelően, nincsenek megnevelne. Rugdosnak a buszon, hangosak...borzalmas. De találkoztam már pár kifejezetten aranyos csöpséggel, remélem ha egyszer rászánom magam, jó anya leszek, és hozzájuk hasonló jó fej kölyköm lesz. A nagyon kicsiktől félek, fogalmam sincs, hogy kell velük viselkedni, hol kell megfogni őket, meg hogyan...

Párom is tudja, hogy vannak fentartásaim, de nem zárkózom el a családalapítástól. Annyi biztos, hogy ő lesz a türelmesebb szülő, nem én :D Ő elég lazán fogja fel, egyelőre nem érdekli a téma, így nincs ebből feszültség köztünk. Ellenben ha nagyon eltérő a hozzáállása a párnak a témához, az szülhet konfliktusokat, és akár véget is vethet a kapcsolatnak, rosszabb esetben.

Engem taszít az ilyen gondolkodás, talán épp ezért nincs is a közelemben ilyen nő.

Párkapcsolat meg hát mindig is elképzelhetetlenen lett volna.

Nem biztatlak sok jóval, ebben nemigen van kompromisszum, ha a barátod akar gyereket, akkor lesz is neki.

Én is ebben a cipőben járok. Azt se tudom, hogy szóljak hozzájuk, idegesítenek legtöbbször, főleg az üvöltözéssel. A barátom szeretne majd egyet mindenképpen, de lemond róla, ha én nem. Mindenesetre el nem zárkózom tőle teljesen, de jelenleg nem mozgatnak meg semmilyen szinten. Amúgy 25 leszek idén. Viszont ők engem általában szeretnek, szóval nyilván a szemükbe nem utálkozok, csak örülök csendesen, ha végre elszabadulhatok. Amúgy az állatokat imádom, hozzájuk a végtelenségig tudok gügyögni és foglalkozni velük.

Én amúgy nem szoktam hirdetni, ennyi, nem tartozik senkire a páromon kívül. Nem szokták az emberek jó néven venni az ilyesmit, de nem tudom mi a rákért, amikor én se szólok be annak se, akinek van vagy 20 gyereke, mert nem érdekel más élete.

Érdekes, én az állatokat sem bírom. Mármint nem utálom se a gyerekeket, se az állatokat, de otthonra egyik sem kell.

Soha nem volt bennem a vágy, hogy gondoskodjak valakiről. Ami vicces, mert extra érzelmes vagyok.

Belőlem semmiféle érzést nem váltana ki, ha ezt mondaná nekem valaki. Nem kötelező szeretni a gyerekeket. Ennyi. Aggódnod nem kell, hogy így érzel.

A 12-es válaszolóhoz hasonló csökkent képességűeket meg el kell küldeni a 'csába, oda valók. :)