Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti szakítanátok "csak" emiatt?
22 évesek vagyunk a barátom és én. 16 éves korunk óta vagyunk együtt, még gimiben osztálytársak voltunk. Igazából soha nem volt semmi bajunk, boldogok vagyunk együtt, mostanában merült fel az összeköltözés gondolata is, még az életem is el tudom vele képzelni, minden szempontból a tökéletes férfinek tartom.
Mégis mostanában egyre többször félek attól, hogy nem "élek", és hogy majd később nagyon meg fogom bánni, hogy az első fiúnál lekötöttem magam, semmit nem tapasztaltam, kimaradok egy csomó mindenből. Jövőre szeretnék Erasmusozni is, és mivel nyelv szakos vagyok, lehet, hogy 2x félév is lesz belőle. Már most mondogatja, hogy ezt hogy fogjuk kibírni, mi lesz akkor, biztos ki akarok-e menni stb. Én ezt a lehetőséget viszont biztosan nem akarom kihagyni!
És sajnos a férfiak terén is egyre többször érzem azt, hogy kicsit mondjuk megtetszik valaki, jót dumálunk vagy egy buliban táncolunk, és az kattog az agyamban, hogy soha nem élhettem - és ha így maradunk soha nem is fogok - felhőtlenül, spontán ilyen helyzetekben.
MÁs oldalról tényleg nagyon szeretem a párom, ha pár napig nem vagyunk együtt már úgy hiányzik, hogy megőrülök, nem tudom elképzlni az életem nélküle. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy meg fogom bánni későbés akár már házasságban, gyerekek mellől fogok egyre jobban vágyni erre. Viszont hülyeség lenne egy ilyen miatt felrúgni egy amúgy jól működő kapcsolatot, hogy "mi lesz, ha..."
Mit gondoltok?
válasza: válasza:Lehet, hogy a párod ugyanezt gondolja. Beszélj vele!
Amúgy a 10-es válaszolóval értek egyet. Nem igaz, hogy a párod mellett nem tudsz élni, max. nem tudsz ismerkedni és szexelni másokkal. Ha erre vágysz, arról joga van tudni.
válasza:Akik azt írják, hogy kefélni akar össze-vissza, azok voltak már ilyen hosszú párkapcsolatban ilyen fiatalon?
Egy párkapcsolat arról szól, hogy már nem csak te vagy, hanem ti vagytok, nem egy ember fejével kell gondolkoznod, hanem kettő emberével. Ez pedig igenis lemondásokkal jár, ami nem feltétlen jó dolog ilyen fiatalon.
Másrészről az emberek változnak, pláne ebben a korban - legalábbis én azt vettem észre magamon.
Én sok mindenről lemondtam a párom miatt folyamatosan, nem bántam meg ezeket a dolgokat soha, azért tettem, mert én is így akartam, soha nem akartam kihagyni az élményeimből, mert ő volt a PÁROM, a másik felem.
Viszont eközben teljesen megfeledkeztem magamról. Észrevettem, hogy visszautasítom a barátaimat, a kirándulásokat, pedig ez nem jó dolog. Ő elment ugyanúgy. Aztán, amikor én mentem nélküle, rájöttem, hogy sok dolgot kihagytam az évek alatt miatta, ő nem. Ez nem az ő hibája, én voltam buta, hogy ilyen erősen ragaszkodtam hozzá. Aztán ott álltam 21 évesen és csak azért nem léptem ki a kapcsolatból, mert tudtam, hogy ez így jó neki. Mert féltetettem őt, mert tudtam, hogy nélkülem ő nagyon elveszett lesz. De pont ezért kellett kilépnem, mert bármi történhet az életben, amiről nem tudhatsz előre... ha nem éltél egyedül, akkor soha sem fogsz tudni gondoskodni önmagadról.
válasza:"Én sok mindenről lemondtam a párom miatt "
Ez a te egyéni problémád, nekem is volt fiatalon hosszú kapcsolatom, de nem mondtam le a külön programokról és ő sem. Más miatt mentünk szét, de sosem éreztem, hogy kimaradok valamiből mellette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!