Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti szakítanátok "csak" emiatt?
22 évesek vagyunk a barátom és én. 16 éves korunk óta vagyunk együtt, még gimiben osztálytársak voltunk. Igazából soha nem volt semmi bajunk, boldogok vagyunk együtt, mostanában merült fel az összeköltözés gondolata is, még az életem is el tudom vele képzelni, minden szempontból a tökéletes férfinek tartom.
Mégis mostanában egyre többször félek attól, hogy nem "élek", és hogy majd később nagyon meg fogom bánni, hogy az első fiúnál lekötöttem magam, semmit nem tapasztaltam, kimaradok egy csomó mindenből. Jövőre szeretnék Erasmusozni is, és mivel nyelv szakos vagyok, lehet, hogy 2x félév is lesz belőle. Már most mondogatja, hogy ezt hogy fogjuk kibírni, mi lesz akkor, biztos ki akarok-e menni stb. Én ezt a lehetőséget viszont biztosan nem akarom kihagyni!
És sajnos a férfiak terén is egyre többször érzem azt, hogy kicsit mondjuk megtetszik valaki, jót dumálunk vagy egy buliban táncolunk, és az kattog az agyamban, hogy soha nem élhettem - és ha így maradunk soha nem is fogok - felhőtlenül, spontán ilyen helyzetekben.
MÁs oldalról tényleg nagyon szeretem a párom, ha pár napig nem vagyunk együtt már úgy hiányzik, hogy megőrülök, nem tudom elképzlni az életem nélküle. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy meg fogom bánni későbés akár már házasságban, gyerekek mellől fogok egyre jobban vágyni erre. Viszont hülyeség lenne egy ilyen miatt felrúgni egy amúgy jól működő kapcsolatot, hogy "mi lesz, ha..."
Mit gondoltok?
Az a baj, hogy ez nem egy "csak", ez egy igenis nagyon komoly dolog. Előbb-utóbb majd benne is fölmerül és egész életetekben ott fog lebegni a fejetek fölött.
Egy-egy ilyen különélős félév jó lehet arra, hogy egy kicsit éljetek, egymás nélkül, csak magatoknak, megismerjetek más embereket, kipróbáljatok új dolgokat, élményeket gyűjtsetek, de mindenképp beszéljétek meg, hogy kinek mi fér bele.
Ha ezek után szétmentek, akkor csak idő kérdése és amúgy is szétmentetek volna.
Ha együtt maradtok, akkor meg már nem lesz bennetek ez a fajta kíváncsiság és még a kapcsolatotok is megerősödhet.
Én akarlak a szakításra buzdítani, de jól gondold át.
Bocs, kimaradt egy "nem", tehát:
Én NEM akarlak a szakításra buzdítani, de jól gondold át.
Ha neked anélkül nem teljes az életed, hogy külföldön megdugjon n számú tök ismeretlen férfi, akkor szakíts.
Ahogy nézem, ennek a kapcsolatnak úgyis lőttek; ha nem szakítasz vele, akkor majd megcsalod. Szóval inkább legyél korrekt.
Nezd, igazabol ezt csak te magad tudod.
En peldaul a masodik parkapcsolatomban vagyok immaron 2 eve es nem szeretnek tobbet magam utan tudni. Egyszeruen ranezek a korosztalyomra(en is 22 vagyok) es elborzadok. A parom megbizhato, huseges, odaado(idosebb is nalam 6 evvel).
Az elsonel en is ereztem azt amit te, de ott volt minden amitol egy kapcsolat oda tud lenni...
En nem irom, hogy szakits se azt, hogy ne. Ulj le, gondold vegig, hogy valojaban mit is szeretnel. Ha ugy erzed te inkabb most magadra akarsz koncetralni(minden teren), akkor lepj, ha viszont bizonytalan vagy, inkabb varj meg egy kicsit.
Szia!
Tapasztalatból mondom, hogy mindkettőtök érdekében gondolkozz el a szakításon!
Ha már egy ilyen dolog megforul a fejedben, az már régen rossz. Ahogy telik az idő ez erősödni fog.
Én az összeköltözésünk után éreztem azt, hogy rosszul tettem, amit tettem, 19 évesen nem kellett volna elköltöznöm,lekötnöm magam. Sosem voltam bulizós, nem jártam nagyon szórakozni, de szerettem a barátaimmal lenni. És hirtelen tudatosult bennem, hogy ha egyszer családom lesz akkor csak értük kell élnem, és az apjukat szeretnem. Persze ez nyilván való , de ha ránéztem a páromra kétségek merültek fel bennem. Nem léptem, inkább bele törődtem, mert túlságosan szerettem ahhoz, hogy elhagyjam és elkezdjek újra "élni".
3 év együtt élés után mondta azt, hogy rám unt, nem szeret már, költözzek el. Hidd el, borzasztóan fáj, hogy ez így alakult, mert már lemondtam egy csomó mindenről, elterveztük a jövőnket, már a babán "dolgoztunk". Gondolom nála most jött el ez az idő, amit én akkor éreztem, hogy nem akar egy ember mellett ilyen fiatalon leragadni.
Nem értem, hogy mikor fonódott össze a szex és az élet. Egy normális kapcsolatban mindent csinálhat az ember, bulizhat, utazhat, lóghat haverokkal, barátokkal, stb. Az egyetlen, ami általában nem megengedett, az a csók/szex másokkal.
Tehát hiába tagadod, te nem élni akarsz, hanem másokkal kefélni. És ne próbálj magadnak hazudni.
Elég szomorú, hogy ilyen sok embernek szex kell ahhoz, hogy úgy érezze, hogy élt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!