Ha 25 évesen még ott tart, hogy ki akarja élni magát, holott nincsen semmije, akkor sosem fog megkomolyodni?

A páromról van szó.

Anno relatíve sokáig ismerkedtünk, mert mindketten egy rossz kapcsolaton voltunk túl, és nem akartuk elhamarkodni a dolgot.

Úgy ismertem meg, mint aki egy komoly párkapcsolatra vágyik, tehát 1-2 éven belül összeköltözés, rá 2-3 évre eljegyzés, majd esküvő, amint meglesz rá a keret, azt mondogatta, hogy a szüleinek olyan jó a házassága, bárcsak ő is így élhetne már egy nővel. Én nagyon örültem, hisz én is komoly párkapcsolatra vágyom.

Jelenleg kicsit több mint egy éve vagyunk együtt.

Ehhez képest azt "kaptam", hogy szépen lassan kiderülni látszik, hogy ő csak fejben szeretné ezt az idillikus kapcsolatot, valójában még ki akarja magát élni. De nincsen semmije, olyan értelemben, hogy 25 évesen egy szakmája van, amit nem szeret, és 2 hónapnál többet nem is dolgozott benne. Sőt, 3 év alatt (7 éves középiskolába járt az érettségi miatt, így 22 évesen végzett) kb 8-10 hónapot dolgozott eddig (szerencsére most van munkája több hónapja, valamint azért a szülők hátráltatták, tehát nem 100%-ban az ő hibája). Ehhez a dologhoz hozzátesz az is, hogy a lakhelyünkön EXTRÁN nehéz elhelyezkedni akármilyen területen.

De ő kitalálta, hogy tanulni szeretne valami OKJ-t, de pont olyat választott, ami fizetős. Nem baj, én támogatom az ötletét. Mivel nem sokat dolgozott eddig, így most nagyon gyűjtenie kéne rá, de azt látom, hogy ezt nem éri fel ésszel, mert nyáron is elmegy egy 30 ezer Ft-os koncertre, mert hogy kedvenc zenekar, ő menni akar, alig jár el helyekre, mért ne mehetne, az ő pénze. Az a pénz nagyon hiányozni fog neki, amikor tanulni fog, és nem tud mellette dolgozni. Egyébként azért nem jár el sehova szinte, mert a barátai mind dolgoznak/tanulnak még és nincsenek otthon, építgetik a jövőjüket. Vagy elmegy egy nagyon régi ismerős esküvőjére külföldre!(elég messze van), mert jó ismerősök voltak anno, és megy, holott 3 éve nem is beszéltek egymással egy szót sem, tehát nincsenek is olyan viszonyban, hogy ő ennyit áldozzon egy távoli ismerős esküvőjére. Öltönyt is kell venni, mert nincsen, és nyilván egy ilyen esküvőre nem mehet 2 fillérrel. És mikor el mertem mondani a véleményem, ő akadt ki, hogy én be akarom osztani a pénzét, holott csak annyit mondtam, hogy szerintem neki gyűjtenie kellene az OKJ-ra, meg hogy mellette legyen miből megélnie, mert olyat választott, amihez mindenképpen el kell költöznie otthonról, és a szülők nem sok anyagi támogatást tudnának nyújtani.

DE mi ősztől egyébként összeköltözést is terveztünk, mert oda jönne tanulni, ahol jelenleg én vagyok (szeptember óta elköltöztem egyetem miatt, és csak hétvégente találkozunk), stb, és őszintén szólva eléggé rosszul érzem magam így, eléggé elgondolkodtat, hogy egy ilyen éretlen emberrel össze merjek-e költözni, aki ennyire "élni akar a mának", mint a barátai, csak azt nem veszi észre, hogy nekik tök jó állásuk van és jól keresnek, tehát ők megengedhetik maguknak, a párom életkörülményei viszont szerintem jelenleg nem olyanok, és nem igazán tűnik ez valami felelősségteljes viselkedésnek.

Van rá esély, hogy elkezd megkomolyodni, legalább az összeköltözés után, amikor külön van a lehúzó családtól, és önállóan kell megállnia a lábán, és neki kell kinyögnie a rezsi rá eső részét a szinte semmiből, stb?