"Felnőtt" létemre félek a lányoktól? 19/F

A te korodban én is ilyen voltam. 23 évesen volt először barátnőm. Fogd fel úgy az ismerkedést, hogy nincs tétje, ha beszélgetsz egy lánnyal, hiszen csak beszélgettek. Bármi lehet belőle, de ezt előre nem lehet tudni és ne stresszeld magad előre, ne éld bele magad. Én is így voltam vele, mert már csúnya kifejezéssel (nem félreérteni :)) ki voltam éhezve egy barátnőre, és nem szexuális, hanem érzelmi szempontból.

Bulizni járni én sem járok, nem az én világom. Ellenben járj olyan helyekre, ahol te is szívesen megfordulnál és elsősorban nem lánnyal való ismerkedés céljából.

Én is egyetemista vagyok, ott a legnagyobb az esélye, hogy összejöhet valami: könyvtár, csoporttársak stb. Kicsit most nálam is visszajött az a viselkedés mint nálad, mert most jelenleg nincs barátnőm és nem is férne bele az időmbe annyira.

A barátnőnek nem feltétel az, hogy bulizz, táncolj, egyebek. Én sem vagyok az a bulizós fajta, 24 éves férfiként egyszer voltam disco-ba, az elég is volt. Egyébként nem gondoltál arra, hogy olyan lányokat hívsz el randira, találkozóra, akikkel jobban szóba elegyedsz? Talán a belső megszépíti a külsőt, ilyen nálam is volt már. :) Szerintem egy próbát megér, ha jól kijöttök egymással és rajta is látod, hogy szívesen van veled.

"A te korodban én is ilyen voltam. 23 évesen volt először barátnőm. Fogd fel úgy az ismerkedést, hogy nincs tétje, ha beszélgetsz egy lánnyal, hiszen csak beszélgettek. Bármi lehet belőle, de ezt előre nem lehet tudni és ne stresszeld magad előre, ne éld bele magad."

Mintha csak én írtam volna. Csak nekem 18 évesen lett először barátnőm.

Kérdező, az első barátnőm előtt, tizenévesen volt egy tipikusan olyan esetem, amikor úgy jártam, mint amiről írsz. De túl fogsz tudni te is lendülni. :)

A tipikusan hasonló eset abban állt, hogy volt egy csaj tizenéves koromban -még tehát az első tapasztalatom előtt, aki nagyon tetszett a gimiben, de aki lányok kevésbé tetszettek, általában gond nélkül csevegtem velük, viszont amikor megláttam azt a lányt, a torkomban dobogott a szívem, és leblokkoltam, csak messziről figyeltem.

Volt viszont egy suli buli, addigra már lemondtam róla, mondván, hogy annyira remegek belül, ha meglátom őt, mert annyira vonz, hogy ilyen lelkiállapotban úgy sem tudnék összejönni vele, tehát nem kell nekem ő innentől, hogy végiggondoltam ezt!

Na már most, így éreztem és így gondoltam, amikor is eljött egy bizonyos suli buli. Belefutottam a lányba, ahogy a haverom fűzi. Na mondom magamnak, így még jobb, eggyel több ok, hogy NE jöjjek össze a lánnyal.

És most figyelj nagyon, kérdező:

pont azért, mert már lemondtam róla, lazán odaálltam vakerni, nyomtan a poénokat, mire tudatosodott bennem, hogy a csaj már percek óta le akarja magáról vakarni a haveromat. De ez nem minden. Azt hihetnéd, hogy én csak egy ürügy voltam, hogy lekoccolhassa a haveromat, de nem így történt...

Ugyanis -mint utólag látom: akkor már tapasztalt lányként, aki egy csendes, lelkiismeret lány egyébként, abszolút NEM prosti alkat- az a lány valahogy végre leszerelte a haveromat, mikor odaértem, és amint pár perce már poénkodtam a lánnyal "úgy sincs veszteni valóm" alapon, érdeklődve figyelt rám egyre jobban a lány, mire azon vettem észre magam, hogy a táncparketten vagyunk, már azt se tudom, hogyan kötöttünk ki ott, de amikor lassú szám szól, belém kapaszkodott - ezt romantikusan képzeld el...

Ott voltunk tehát ketten: ő, a tapasztalt lány, és én, aki már eleve lemondtam őróla, én, akinek akkoriban még nem volt tapasztalatom a csajozásról.

Onnantól továbbra is kezelésbe vette a dolgokat a lány: bátorított, majd kivitt sétálni engem a suli környékére. A vége az lett, hogy szájon puszilt ,és megkért, hogy keressem fel hétfőn az osztályában.

Na ugyebár mi törtámnt velem? Addig voltam laza, amikor MÁR NEM érdekelt a lány engem, nőként...

De amit komoly közeledést mutatott felém a csaj váratlanul, úgy blokkoltam és görcsöltem be ismét...

Miért? Mert tapasztalatlan voltam!

Mondanom se kell, örökre elvesztettem azt a lányt, vagyis össze se jöttem vele... Ettől függetlenül tanultam az esetből, bár fájt a szívem érte, mert kölcsönös volta vonzalom.

Csakis magamat okolhatom, illetve félig magamat, félig a körülményeimet, amiben felnőttem. De a csajt egyáltalán nem okolhatom, hogy nem jöttünk össze, sőt...!

Sőt, a csaj mindent megtett, hogy összejöhessünk ős és én, még azt is tökéletesen látta, hogy engem eleinte irányítania kell, majd bátorítania kell engem azáltal is, hogy át tette az én kezembe az irányítást: keresem meg hétfőn őt az osztályában.

Mindent tökéletesen csinált!

A hiba bennem volt... Zöldfülű kamaszfiú voltam...

Azért mondtam el, h te is okulj ebből, kérdező!

Egy:

maradj laza, ne éld bele magad semmiben, akkor se, ha sínen a dolog!

Kettő:

Lépj, amikor csak helye, értelme van! Bátran!

Utólag könnyű okosnak lennem, sajnos akkor és ott nem sikerült... De ha már utólag "okosodtam ebből", akkor segítek neked avval, hogy megosztottam mindezt veled. Hátha hat rád és sikerül átkapcsolnod valamit a pszichédben, hogy harmonikusan tudj te is működni, mint én, 20 éves koromtól, a csajoknál.

(Bár nekem a körülményeim, ami gáz, azóta is, de az más kérdés. Csak akkor vagyok hajlandó csajozni, amikor el tudok innen menni ideiglenesen, ebből a korlátolt faluból, ahol lakom. Bár ennek van egy abszurd bukéja, hogy úgy mondjam, de ez most nem tartozik ide...

És olyankor megy is, ha nem a faluban vagyok, már amikor közeledni akarok nőkhöz.

De ahogy előttem is írták: ismerkedni kell sokakkal, 30-ból nyit 3 csaj, aztán választ az ember. :) Így megy ez. :) Lehet, hogy éppen csak szex lesz ebből, lehet, hogy tartós, az már részletkérdés. Nem receptre megy, sok tényezős a dolog, hogy min múlnak a további részletek. Sokszor foglaltakba botlok, például.)

Szia kérdező, ismét én vagyok.

Értelek, lehet, h csinosabbra nem lelsz már talán, annyira betalált a szívedbe ő.

De az a helyzet, hogy kicsi az esély arra, hogy pont a szívszerelmünkkel jöhessünk össze. Ez a szomorú valóság.

Erre csak akkor van igazán esély, ha már eleve lélekben barátod, vagy legalábbis nagyon jó haverod a lány hónapok, évek óta.

(Vagy ha már rendelkezel egy magas egzisztenciával - csak hát akkor meg kérdéses, hogy vajon csak a pénzedért viszonozná-e a szerelmes érzelmedet, avagy őszintén-e...)

Persze most mondhatnád, hogy oké, akkor előbb összehaverkodsz vele lazán, de mondok neked valamit...

Még nagyon fiatal vagy, idővel kénytelen leszel te is ráébredni, hogy a pártalálás nem kívánságműsor, ha őszintén kölcsönös érzelmek a tét.

Mármint olyan értelemben nem kívánságműsor, ha egy férfinak pont az a nő kell, akit kiszemelt... (Viszont egy nőnek könnyebb válogatni, választani, fordítva nem egészen így megy, férfi részről a világban...)

Ez sajnos nem így működik, tehát a szerelmünkről általában le kell mondai.

Teljesen más az, ha már valakivel összejön az ember, és AKÖZBEN lesz belé szerelmes.

Ha párt akarsz magadnak a következőképp működik:

ismerkedj mind több emberrel, férfiakkal és nőkkel.

Ahogy írtam tegnap: próbálj ne görcsölni, idővel sikerül elérned ezt, főleg (önálló tapasztalati) belátás útján.

Közülük előbb-utóbb VALAMELYIKKEL elmélyül egy kapcsolat, és simán szexuális töltetűvé alakulhat.

Ekkor az összes többi nővel való ismerkedésedben maradj meg haveri / baráti szintnél, így sportszerű, hiszen már lett valaki, akivel nemi kapcsolatba kerültél. De mondom, férfiakkal is ismerkedj, az ember társas lény, barátokra is van szüksége, haverokra is.

Szinte tuti, hogy nem a legvonzóbbal sikerül párkapcsolatilag, tehát tartósan összejönnöd (ez a legtöbb férfira igaz, nem csak rád és rám), főleg ha rágörcsölsz, akkor pláne esélytelen a legvonzóbbal! Márpedig a szerelmes ember görcsösen kapaszkodik sajnos, a kiszemeltbe, eleve veszett fejsze nyele...

Ha nap mint nap, hétről hétre beszélgetsz ugyanazon nőkkel, tuti, hogy heteken, vagy hónapokon belül a 10%-ánál komoly esély van párkapcsolatra, de minimum alkalmi szexre.

Igaz bár, hogy kellő önismeretre, a női lélek ismeretére és kellő önbizalomra is szükség van ehhez.

De még akkor se úgy működik, hogy te kiválasztasz egy nőt, mert belezúgtál, és ráhajtasz... Az nagyon nagyon bizonytalan és kicsi esélyű.

Persze összejöhet, de ha sikerül, sokszor nagyobb az ára, a belefektetett energia, mint amennyire értelme volt, mert lehet, hogy nem is illetek össze mégse annyira, és nem működik jól a kapcsolat vele.

Vigyáz, mert az optimizmus ehhez nem elég, sőt, csapda! Ha beleadsz mindet, általában csalódni fogsz, mire összejön az, amit akartál, mert általában rájössz, hogy nem is erre vágytál igazán... Nem tudod még, milyen ha együtt élsz a szerelmeddel... Lehet, h rózsaszín világot vetítesz ki rá, és talán nem igazán olyan, mint amilyennek elképzelted, vagy ha olyan, akkor még mindig ott van ,hogy esetleg ő ébred rá, h nem te vagy az embere, vagy egyszerűen olyan a nő, mint gondoltad, de valamiért vagy az ágyban nem működik vele a dolog, vagy érzelmileg.

Egy dolog az érzelem, másik dolog a másik ember érzelme és egy harmadik dolog, h a kettő mennyire rezeg vajon együtt! És akkor negyedikként nem mellékes tényező a szex minősége együtt... Elég ha csak az egyiknek nem tetszik a szex a másikkal, már bukta...

Szóval csak beszélgess emberekkel, és kb minden tizedikkel (esetleg nagyobb hányadukkal) szexuális irányba is el tud menni a dolog.

Bár ezt 19 évesen, pláne tapasztalatok nélkül nem biztos, h átlátod még... ahogy akkoriban én se láttam még át... utólag könnyű "okosabbnak lennem"...

De legalábbis javaslom, gondold át, amiket írtam.

Ne feledd, más nőnek és más férfinak lenni. A nő egy mágnes, nekik könnyű válogatni, még átlagos külsővel is, főleg 40 alatt... A férfi meg szexfüggő, akárhogy is nézzük... A nők általában meg visszaélnek evvel, tehát a farkunknál fogva vezetnek minket.

Tudom, hogy te is érzelmes alkat vagy elsődlegesen, mint én is, de hidd el, a nők a "farkunk miatt" (a hormonjaink miatt) tudnak válogatni közülünk... Míg mi nem vagyunk mágnesek úgy, mint egy átlagos nő, vagy mint pláne egy bombanő...

Más kérdés, hogy "cserébe" a nők átlaga hamarabb öregszik, és nehezebben talál párt kb 35 felett, mint egy férfi 35 felett...