Volt már veletek olyan, hogy nem volt bátorságotok kilépni egy kapcsolatból?

Nem vagy boldog mellette? Ezt kifejtenéd bővebben? Tettél-tettetek valamit, hogy ez javuljon?

Gondolod, hogy más mellett majd az örök boldogság vár rád? Mindenért tenni kell és még így is egészen biztos, hogy az együtt töltött 10-20-30.....stb év alatt akaratod ellenére is rengeteg boldogtalan perced lesz.

Ha te mindent megtettél, de ez a javulni akarás ilyen szinten egyoldalú, akkor szerintem ne érezd magad azért önzőbek, amiért nem akarsz vele lenni.

A gyerekek megérzik, ha a szülők között baj van és mindig rajtuk csapódik le a feszültség. A gyerekek miatt hülyeség együtt maradni, nem lesz attól jobb nekik.

14 éves koromban váltak el a szüleim és borzasztóan örültem neki. Azóta sokkal jobb a kapcsolatom anyukámmal

22/L

"14 éves koromban váltak el a szüleim és borzasztóan örültem neki. Azóta sokkal jobb a kapcsolatom anyukámmal"

Vajon akkor is így lenne, ha az apáddal maradtál volna? Fiúgyereknek elég nagy csapás az apja nélkül felnőni.

6. Nekem elég nagy csapás volt úgy is hogy lány vagyok :(

És nekem mindkét szülőmmel sokkal rosszabb lett a kapcsolatom.

Nem dönthetünk helyetted, de a válás soha nem egy fáklyásmenet. Rengeteg stressz, idegeskedés, anyagi csőd és még lehetne sorolni. Két kicsi gyerekkel pedig még nehezebb.

Ha úgy érzed, egyedül könnyebb lenne az életed, akkor lépj. A lehetőséged meg van egy boldogabb életre, de garancia nincs rá.