Mit tegyek, ha a legjobb haverom nem akar élni, nem jön sehova bulizni, nem jár kikapcsolódni, nem él társadalmi életet, nem jár sehova, mert szerinte megszólják? Lent részletesebben, mert ez így nem kerek.

A könyvvel kapcsolatban...adtam neki könyveket, bele kezdett, de aztán 1 hülye f@szkalap.....(egy volt haverom, aki egy roh@dék és irígy mindenkire.Csak az önsajnálatba menekül és egy gyufaszálat nem tesz keresztbe annak érdekében, h jobb legyen...szóval annyira degenerált, h csak azon picsog, h milyen rossz neki, ahelyett, h tenne ellene (pl az a baja, h túlsúlyos, nem szereti senki stb..)hívtam magammal mindenhova, látta, h nekem sikerem van a társaságban, kedvelnek, látta, h a lányokkal is jóban vagyok..és megutált, mert nagyképűnek tart és aljas módon próbált lejáratni mások előtt...persze ez nem nagyon sikerült, de valamelyest igen...de az igazi barátaim nem hittek neki)....szóval a könyv...adtam neki egy ilyet...elkezdte olvasni...aztán ezt a szemét is beszélt neki, ő meg elhitte, mert könnyebb sírni, mint felemelkedni és cselekedni...és azt állította, h ez hazugság, meg ilyen nincs, meg stb...pedig végigolvasta...szerinte...de aztán az a szemét dumált neki...és ennyi.

Köszönöm, h igaz barátnak tartasz, de ez a barátság már sajnos füstbe ment.Hívtam mindenhova, soha nem jött, kifogásokat keresett, talált is, minden baja volt.Én nem adtam fel, mindent megpróbáltam, még azt is mondtam neki, h segítsen ezt és ezt elhozni innen, h kimozduljunk...akk elmentünk mászkálni, mert csak később kell azért a vmiért menni...stb...szóval én mindent megtettem...aztán egy barátom tanácsára írtam neki egy levelet, h miért nem jön sehova, le akar koptatni engem, ez nekem kellemetlen stb..írtam, h mondja el, h miért van ez.Ő akk nyíltan megírta, h nem érdekli a mondandóm, azért nem jön, mert nem bírja más hülye történeteit hallgatni, teljesen más az érdeklődési köre, mint az enyém, azt írta, h a 100%os ellentéte vagyok neki, semmi közös nincs bennünk...én balra, ő jobbra.Mindenki megváltozott, mindenki menjen a maga útján...de ettől még haverok maradunk, csak nem úgy, mint régen.Ezt én fogtam, nem haragudtam meg, adtam neki még1 esélyt.Visszaírtam, h az én haverjaim nem olyanok, mint az ő ismerősei.....(az első bekezdés beli szemét srác, aki hazugságokkal dicsekszik ...ennyi nőt felszedtek, azt megverték, ilyen kocsival mentek discoba stb....mondjuk megértem, h ezt miért nem lehet hallgatni...legalább lenne igaz...én soha nem csináltam ilyet, nem dicsekedtem hazugságokkal, de nekik már az is dicsekvés, ha az ember elmondja a legjobb barátainak az élményeit...én is ugyanúgy meghallgattam őket, de szerintük nagyképű lettem...szerintem meg nem, csak sok az irígy)....írtam, h az én barátaim nem ilyenek, hanem zenészek, lazulósak, sátorzósak, poénosak, nem f@szkalapok, mert nem is haverkodnék velük.írtam, h 1 esélyt megérdemelnének tőle, hátha összehaverkodnak...Erre ez volt a válasz:

Nem bízik senkiben, miért tenné?bennem sem, de nem az én hibám.Akkor úgysem kapnak egy esélyt, mert nincs kedve nevetni mások viccein, ha meg nem nevet, akkor hülyén érzi magát.Bolon az, aki másokban megbízik, meg szerinte nekem nincsenek barátaim, csak áltatom magam, mert ilyen nem létezik(szerintem csak ő áltatja magát, h nincs ilyen, mert még nem tapasztalt soha sehol önzetlen tetteket).Csak azért foglalkozok vele, azért hívom mindenhova, h majd később az orra alá dörgölhessem, h nekem köszönheti...ez csak rólam szól meg ilyenek, csak azért barátkozok vele, mert ő meghallgat, de már nem érdekli, amit mondok.

Ekkor én rájöttem, h van különbség elvesztett harc és megnyerhetetlen harc között.Én mindent bele adtam, és az a másik volt haverom súgta a fülébe, h kiröhögik, ha velem mászkál, meg hülyének nézik, ha jön velem edzeni, a konditeremben kiröhögik, h sovány...hülye vagyok, h minden csajnál bepróbálkozok, csajozni járok, mert a lányok úgyis csak kiröhögnek és lejáratom magam(az tény, h szeretek csajozni, de ki nem?meg azért bírnak is a lányok...a nagyrésze...és ez bántja a volt haveromat)...szóval a másik srácnak tömören ez az életfilozófiája...ezeket mondogatta nap,mint nap a haveromnak, míg az el nem hitte.Ez a srác elég melankólikus, a haverom meg nem mert neki ellent mondani, azzal védekezett, h nem akarja megbántani, mert akkor megharagszik és depis lesz...meg amúgy sem szeret ellentmondani másnak vagy megbántani mást, mert akk megharagszanak rá és ő nem szereti, ha haragszanak rá...szerintem ez arról szól, h inkább behódol mindenkinek, legyenek álbarátai, mindegy, csak legyen, aki majd benéz hozzá néha...én mindig elviseltem a kritikáit, meghallgattam, én is elmondtam a véleményemet neki....nem értem...szóval ő ilyen.

Én vettem a lapot, többé nem nagyon van kedve hozzám...sőt.Belátom, h ennél többet nem tehetek.Majd az élete során rájön, h igazam volt és a másik gennyes alak csak azért mondta neki azokat, amiket, h ellenem hergelje.De meglátják majd, h hova jutnak ezzel a hozzáállással, és hova jutok én azzal, h (szerintük) hülye vagyok, lejáratom magam mindenki előtt stb....mondjuk én úgy élek, h nem mások véleménye szerint, hanem azt teszem, amit szeretnék, úgy nézek ki, ahhogy akarok, nem törődök azzal, h ki mit mond.Amúgy én nem vagyok normális, mert nem úgy élek, ahogy mások...de ki mondja meg, h mi a normális...ént todom, h igazam van! Én szabad vagyok, nem pedig a társadalom törvényeinek, szokásainak rabja...az elején nehéz volt, de most tudom, h megérte.Még mindig sajnálom a haveromat, de már nem tudok mit tenni...nem adtam fel...rájöttem, h képtelen vagyok meggyőzni arról, h nem helyes, amit tesz.Én 1 év múlva külföldre megyek tanulni.Sokáig leszek ott.Kíváncsi vagyok, meddig jutnak az ő hozzáállásukkal.Nem fogom őket kinevetni, most sem teszem, de tudni fogom és ők is, h megvolt a lehetőségük arra, h tegyenek a negatív dolgaik ellen.