Jártatok már magyarként ázsiai fiúval/lánnyal? Tapasztalatok? Esetleg valaki él így házasságban?

Hadd jósoljak, vagy bejön, vagy nem: Gyorsan fognak csökkenni az érzelmeid felé, egyre jobban úgy fogod érezni, a különbségek ellehetetlenítik a boldog kapcsolatot, míg végül, záros határidőn belül szakítasz, és megkönnyebbülésként éled meg.

Ha te nem érzel semmit iránta, akkor miért akarsz vele össze jönni?

Mindent bele.

Az en parom is mas kulturaju, es leirhatnek itt egy hosszu litaniat, hogy mi es hogyan alakult ki, de te alapbol a kulturaja, a vallasa, de meg a nyelve irant is annyira elutasito es kizaro vagy, hogy teljesen felesleges lenne. Ahogy ez a kapcsolat is az.

Nem

Nekem a legkedvesebb barátomnak japán a felsége, ott is élnek már évek óta, 2 lányuk van. ismerem, kedvelem a nőt, bár ritkán látom, ahogy mostmár persze a barátomat is. Ő művész, eleve nagyon nyitott, bár hagyománytiszetlő/követő családból származik, náluk működőképes ez a dolog, hiszen tizenéve egy párt alkotnak. A barátom családja is elfogadta a más kultúrából származó párt simán, de náluk eleve mindkét részől, művelt, iskolázott családból jöttek, a nyelv sem jelentett gondot soha senkinek (angolul mindenki, a japán és angol szülők is beszéltek, így nem volt probléma a kommunkáció). Barátom szüleinek nyilván szívfájdalom, hogy olyan meszsze alapított családot és ritkán látják az unokákat, de elfogadták, lévén nem azért él Japánban, mert a párja onnan származik, hanem ott élt már 3 éve, mikor megismerkedtek. A barátom grafikus, a felesége egy hagyományos színházi színésznő és író. Nagyon jók együtt és gyönyörűek a gyerekeik. Érik már egy látogatás, de mivel már én is családos vagyok, nem olyan egyszerű nekiindulni, akkor találkozunk többnyire, ha Ő hazajön, vagy itt járnak Európában valamerre családostul. Kultúrákat ütköztetni sikeresen, csak erre nyitott, művelt és elfogadó embereknek sikerülhet, ha már ennyire idejekorán kismillió kétely felmerül, felesleges ebbe belelátni bármi többet, mert jövője sosem lesz és gyanítom még nagyon fiatal is vagy. Barátom eleve nem volt hívő, a párja a Sintó egy viszonylag új irányzatához "tartozik", mindannyian ennek a hagyományait ápolják családként, de nem annyira hangsúlyos a vallás, inkább csak irányt ad. Millió probléma adódhat különböző kultúrákból származó pároknál és szerintem csak akkor érdemes egyáltalán ilyesmiben gondolkodni, ha kellőképpen toleráns és rugalmas az ember. Előítéletekkel, negatív sztereotípiákkal, belefogni is teljesen felesleges.

*jav: "japán és magyar szülők is"

Nekem volt ázsiai párom, de soha többet nem fogok külföldinek még csak esélyt sem adni,mert hozzám egyáltalán nem valóak. Lehet nálatok jól sül el, de készülj fel a nehézségekre.