Lelki beteg fiúként felejtsem is el a komoly kapcsolatot?

Kérdező, csak azt hiszed!

Általában a nők azok akiket kihasználnak, mert hát náluk van a punci. Az esetleg, hogy neki is van lelke nem baj, mondván majd kisírja magát vagy csak hisztizik.

Na meg próbálj majd 9 hónap után kinyomni egy 1 kilós gyereket a másfél ujjnyira tágult puncidból, és kelj fel hozzá minden éjjel etetni meg pelenkázni, amíg a férjed nyál csorgatva döglik az ágyban! Utána mondd, hogy milyen könnyű a nőknek!

# 8

Sajnos itt a probléma mélyebb.. két lehetőség áll fent igazából.

Az első: Tényleg annyira megbélyegzik azt, ha egy férfi lelki sérült, és valóban majdnem minden lány inkább odébb áll, ha megtudja azt, hogy nincs minden rendben, és valaki érzékenyebb, vagy bármi ilyesmi vagy egyszerűen csak tényleg szánalmasnak tartanak, mert ennyire nincs a legtöbbjükben együttérzés ..

A második: A legtöbb ember szintén ugyan úgy viselkedik akkor is ha lányról van szó, csak egy lány úgymond több "segítségre" számíthat ilyen téren, mert több a kanos lúzer, akinek igazából mindegy milyen, csak nő legyen neki.. és próbálnak rárepülni olyanra aki meg van törve, vagy lelki sérült és nem tud racionális lenni mondjuk, hogy nála majd lesz esélyük.. de sajnos ez csak kihasználás lenne, vagy a másik, hogy tényleg a megmentő szerepét akarja játszani, de az a mesében él.

Nem tudom melyik lehetőség a szomorúbb..

(Ha eltekintünk arról, hogy aki orvosilag diagnosztikált súlyos mentális beteg, akivel tényleg nehéz.. mert a legtöbb embernél ugye nem erről van szó, hogy minden második ember aki sérült lenne, az bipoláris, vagy skizofrén..)

"Bárcsak nőnek születtem volna... Sokkal könnyebb életem lenne."

Mindig az a rossz, ami van.

Az örök elégedetlenség sok mindent elront...

Szerintem ne vonj párhuzamot férfi és nő között, és ne hozd összefüggésbe a lelki betegséget a komoly kapcsolat hiányával.

Kérdező, kicsit más a kérdés, amit belinkeltél, és ott se azt mondták, hogy persze, azonnal pasizzon, boldogok lesznek mindketten!

Talán ha kifejted bővebben a kérdést, és nem ideböffentesz egy mondatot, csak azért, hogy a nőket tud szidni, és panaszkodj, hogy miért nem születtél nőnek. (Kicsit ellentmondásos ez így, nem?)

Meg más, ha valaki gyanítja, hogy bipoláris, és megint más ez a szintű nőgyűlölet és önutálat, ami belőled árad. Előbbit se egyszerű elviselni, de amit te produkálsz, azzal egy nő nem fog kiegyezni.

Lelki beteg embernek egy mély lelki kapcsolat kb. olyan szinten ajánlható, mint a egy vakot bíztatnék, hogy kezdjen el festeni, vagy egy süketet, hogy menjen hangmérnöknek, valósítsa meg az álmait!

Egy kapcsolatba a lelked teszed bele, ami a te esetedben ... hogy is fogalmazzak kevésbé sértőn... nem igazán van arányban egy egészséges nő lelkével.

Arra a kérdésre nem írtam választ, mert telefonról lusta voltam, mikor olvastam, viszont felpontoztam azokat a válaszokat, akik azt írták, hogy előbb menjen el pszichológushoz, és csak utána kezdjen kapcsolatba.

Lelki beteggel kapcsolatban lenni SOHA nem kellemes, nem cuki, nem jó. Mondom ezt úgy, hogy én voltam a lelki beteg. Lányként. Tönkretettem 2 egész ígéretes kapcsolatot, elpazaroltam a srácok életéből is egy csomó időt, és magamnak is csak ártottam vele, csak még rosszabbul éreztem magam. Ők meg kihasználták az állapotomat, amíg volt hozzá türelmük, aztán mikor már inkább idegesítő volt, akkor megaláztak és kihajítottak.

Nem, lányként se fenékig tejfel kapcsolatban lenni lelki problémákkal.

Gondolkozz már, sok pasi azért dobja a nőjét, mert az nem akarja az anált... Én megértem, hogy a pasiknak is van, ami nehéz, mindkét nemnek megvannak a maga problémái. Dobálózhatnék én is azzal, hogy pasi akarok lenni, mennyivel könnyebb lenne, mert nem menstruálnék, nem kéne folyton szőrtelenítenem mindenem, nem folyna el egy csomó pénzem betétre/tamponra, nem kéne annyira odafigyelnem magamra, értsd: ha én le akarnék feküdni valakivel "csak úgy", akkor a társadalom nagy átlaga jobban elítélne, mint amikor egy pasi csinálja ugyanezt... Nem kéne aggódnom a terhesség miatt és/vagy nem kéne mérgeznem magam fogamzásgátlóval, nem kéne félnem, hogy vajon fog-e fájni a szex, lehetne orgazmusom, nem kéne paráznom este az utcán, hogy vajon megerőszakolnak-e, nem kapnék rengeteg megalázó, lesajnáló beszólást, nem üvöltöznének velem napi szinten a csövesek, hogy k..a vagyok, könnyebben találnék munkát, stb.

Mindkét nemnek vannak nehézségei, egyik se tömör gyönyör. Lehet persze kiragadni 1-1 problémát, és sírni miatta, hogy "bár születtem volna nőnek", de egyrészt minek, attól még ugyanúgy pasi maradsz, másrészt meg gondolj bele picit jobban, és rájössz, hogy ami nekünk könnyebb, azért cserébe más meg nekünk nehezebb. Ilyen az élet, ennyi.

#7: Talán ha te is leírtad volna mi a problémád, akkor máshogy reagáltunk voltunk.

Megint a szezont a fazonnal hasonlítod össze.

Teljesen más egy magát diagnosztizáló valaki, akinek labilisabb a hangulata, és megint más egy súlyos lelki sérült, aki gyógyszereket szed és orvostól orvosig rohangál, azonkívül meg vagy agresszív vagy alszik egész nap.

Mit értesz az alatt, hogy lelki beteg?

Lelki problémái mindenkinek vannak, de ne vegyük ezt egy kalap alá a pszichiátriai kórképekkel.

# 8: Nem láttam a tegnapi kérdést, de ott a kifejtésben szerepel, hogy a kérdező pszichológushoz készül menni éppen, ami azért nem ugyanaz, mint amikor valaki panaszkodik, de elzárkózik a változtatás lehetőségétől.

Egyébként mielőtt kimondtad az ítéletet, kaptál kb. 3 érdemi választ, nem vártad meg, hogyan reagálna a közvélemény, ahogy igazolva láttad az elképzelésed, máris ítélkeztél.