Elmondjam neki, hogy a valóságban nem vagyok olyan közvetlen, mint amilyennek gondol?

Nem nagyon értem ezt a vallomás dolgot, de szerintem hanyagolt. Ha jól elvoltatok, aztán minden előzmény nélkül bevágsz egy olyat, hogy egy nagy görcs vagy azt nem tudnám hova tenni őszintén szólva. Nem lehet, hogy csak te gondolod ezt magadról?

Simán beszélgess vele és lesz ami lesz. Ha jól sikerül akkor happy van ha nem akkor meg legalább megpróbáltad.

#2-es vagyok. Első sor után el sem olvastam, mert ennyi jött át abból amit írtál "Brühühühühühühühühü :'( Jajj ki kosarazott pár lány. :'( Brühühühühühühühü"

Figyelj, pár dolog ami eszembe jutott most hirtelen:

1. Ha kosarat kapsz, akkor az nem személyes. Nem azért kapod a kosarat, mert te te vagy, hanem azért, mert valamit rosszul csinálsz és/vagy szimplán nem vagy a másik esete (ízlés kérdése).

2. Ha nyafogsz, mint egy kislány, azzal nem fogsz előrébb jutni semmivel.

3. Mindenki más adottságokkal rendelkezik, úgy tűnik neked ez nehezebben megy. Viszont mint minden (készség) ez is fejleszthető. Maga az emberekkel való bánásmód (tudom nem jó szó, de nem találtam rá megfelelő kifejezést) is egyfajta készség, fejleszthető. A nők meg szintén emberek és nem egy ismeretlen faj képviselői. Tehát neked is lehet barátnőd, ha fejleszted a szociális készségeidet, megtanulsz bánni az emberekkel, aztán megtanulod, hogy hogyan bánj a kiszemelt lányokkal. Nem PUA baromságokra gondolok. Itt egy egyszerű videó, ami elmagyarázza, hogy mire is gondoltam: https://www.youtube.com/watch?v=nuWpYsDeeSo

És a pszichológussal nem beszélgettek ezekről, hogy csajozás, szociális kapcsolatok kiétíése, stb.? Nem sértésből írom, de lehet nem ártana.

Egyébként akárkit akármennyire lehet szidni, de ismerkedésnél és állásinterjúnál szerintem nem lehet elvárni azt, hogy a másik harapófogóval szedje ki belőled az infókat, mert az fog lejönni a másiknak, hogy téged ő vagy az a munka nem érdekel. Saját ismerőssel is lefolytattam ezt a beszédet, nem kell előadni egy cserfes musicalt, de a passzivitást is lehet bunkóságnak felfogni, csak mondom...

Szóval te nem az a fajta ember vagy, aki soha nem adja fel. Érdekes...Járni valahogy még is megtanultál, pedig gyanítom sokszor el estél. Akkor is sok kudarc ért, még is megtanultál járni :'D Ez sem sokkal különb helyzet. Az egyetlen lényeges különbség csak a hozzáállásod.

Amúgy megsúgom:

A cél olyan, mint egy hegy. Meg kell mászni. ---> Egy folyamat amíg eljutsz a célodig. Ez a hegy sosem lesz nagyobb. Maximum megállsz menet közben és úgy döntesz, hogy eleged van a mászásból. Itt felmerülhet a kérdés, hogy ha már belekezdtél valamibe (több csalódásod is volt, tehát igen is bele kezdtél valamibe) akkor ha feladod, akkor mi a francért kellett csalódnod előtte? Nem lett volna egyszerűbb el sem kezdened? Gondolj arra, hogy már rengeteg időd ment el ezzel a hülyeséggel, ha feladod azt amibe már sok időt bele öltél, akkor sem fogod visszakapni az elvesztegetett időt. Ha már elkezdted legalább legyen valami értelme és csináld végig.

Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy én most falhoz beszélek, mert nem fog átmenni neked az, amit szeretnék, hogy átmenjen :D