Miért nem becsülnek a férfiak?

Uhh, mintha magamat olvasnám férfiban. Az a baj, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni az emberek azzal, ha tényleg totálisan érdekelnek téged, ha olyan gyermeki módon rajongasz értük. Nem ehhez szoktak hozzá. Nem ez a jellemző manapság. Szóval idegen számukra ez az állapot, és amit nem ismernek, attól tartanak.

Én is jártam már így nem egyszer. Szerintem olyan téves képzeteik vannak, hogy hamar ráunnának erre, pedig ha kölcsönös a rajongás, érdeklődés, gondolkodás, érzésvilág és hasonló a fantáziavilág is, akkor nincs az az Isten, hogy hamar ráunjatok egymásra.

Valamiért nem olyanok lehettek, mint te. Én is csak ezt tudom mondani a saját eseteimet tekintve. Pedig még csak nem is volt soha jellemző az, hogy megfojatnék bárkit is a szeretetemmel. :D Ennek ellenére azt mondom, hogy maradj mindig egy nagyra nőtt gyermek a szó pozitív értelmében, aztán ki tudja...:)

Nagyon sok igazságot olvasni a hozzászòlásokban, pl 3#as szóról szóra igaz, amit a forgatókönyvről írsz.

Én pont így vagyok a jelenlegi barátommal.Előttem senkinek nem kellett, én rajongàsig szerettem, úgy ahogy van, mindenét, erre simán elkezdte csapni a szelet màsoknak, amivel semmi bajom nem volna ha közben éreztetné bármivel ,hogy fontos vagyok neki..

Rá kellett jöjjek, hogy nem engem szeret, hanem a szeretetet, amivel rajongtam érte.Ha nem kapja meg a megszokott törödési adagját, mert például nem érdeklődöm iránta annyit mint eddig, akkor reklamál.:)