A lányok akkor sem tudják elismerni hogy hibáztak, ha ők is tudják? Inkább szenvednek?

volt egy lány, vusszautasitotta a közeledésemet. Később volt valami, amivel jól megbántott (hazudott és leszart), mérgemben jól megirtam hogy megbántott és ezt nem vártam volna tőle. Hónapokig nem volt semmi, ha egy társaságban találkoztunk, néha lopva rámnézett, egyszer szembejött és olyan megbánóan mosolygott...

ma megkérdeztwn mi olyat tettem hogy ez van. Nehéz korszakon van túl, később meg már nem tudta mit tegyen.

Hallottam más hasonló esetet, ott a lány inkább szenvedett minthogy lépjen. Ez miért lehet?