Lányok! Nektek tetszik, ha egy fiú mezítlábas papucsban/szandálban van az utcán, vagy inkább utáljátok?

Nekem ez nagyon furcsa, mitöbb megdöbbentő. (38 éves férfi vagyok - bocs, hogy nem lányként írok)

Amikor egy számjeggyel írtam még a koromat, a szüleim vettek nekem szandált és otthonra nyitott elejű papucsot.

Nagyon utáltam. Olyan meztelennek éreztem bennük magam. Emlékszem, alsós koromban a suliban, ha otthon rámkényszerítették a szandált, inkább még szünetben is ültem a padban, magam alá húzott lábbal és nem mentem ki a folyosóra sem. Annyira zavart, hogy szandálban lássanak.

Akkor egyébként a köztudatban is a mamakedvence-gyerekek hordták. A vagányakkab egyenesen lecikizték. Na most ebben a környezetben nehéz is lett volna olyasmiért kiállnom, amivel magam sem értek egyet.

Fölsős koromra már otthon is kinyitottam a számat és kerek perec megmondtam, hogy hiába is vesznek szandált, mert nem fogom hordani. Jött is a sok lábgomba-ijesztgetés, de akkor is: utcára cipő (félcipő, sportcipő, mokasszin) otthonra szigorúan klumpa. Ezt a szokásomat később is megtartottam és ma, felnőttként sem vennék fel semmi nyitottat. Pedig nincs semmi hibája a lábamnak, de egyszerűen összeegyeztethetetlen a személyiségemmel.

És, hogy őszinte legyek, a fentiekre tekintettel nem tudom megállni, hogy ne röhögjek (legalább magamban) amikor vagány és/vagy "komoly vagyok" arckifejezésű embereket látok szabadon láttatott lábujjakkal, lábfejjel. Ez nekem kicsit olyan, minthogy most szégyen vagy legalábbis kerülendő a kövérség, ebben a tudatban élünk és hirtelen mindenki zsírdisznóvá válna és magabiztos pökhendi arccal még fel is vágna rá. Sántít a hasonlat, de talán megértitek.

Egyetértek az előzővel. 20 éves fiú vagyok és én is csak edzőcipőben vagyok hajlandó az utcára menni. Otthon sem szeretek papucsot felveni, ott inkább mezítláb vagyok. Egy jó edzőcipőben nem izzad a láb, sokkal egészségesebb és kényelmesebb, mint a szandál vagy papucs, ami nőies is szerintem.

Most el van törve a lábam és gipszben van, amiből elöl kivannak a lábujjaim. Ez is irtózatosan zavar, hogy így kell járnom az utcán, de ha meg zoknit húzok rá ebben a melgben, akkor teljesen megrohad a lábam a gipszben. Szóval muszáj, de így is nagyon rosszul érzem miatta magam. Utálom, hogy mindenki látja a koszos, mezítelen lábujjaimat. Nem tehetek róla, de ez van.

Na, akkor már legalább ketten vagyunk. Ennek örülök :)

(én voltam a 20 éves törött lábú srác előtt)

Ja, juteszembe: jobbulást, mielőbbi felépülést kívánok.

Ha hiszed, ha nem, a csonttörés sokkal gyorsabban gyógyul sok D, K2 vitamintól és kalcium beviteltől (Tőkehalmáj napi fogyasztásától én 4 éve egy kéztörésből 4 hét alatt kijöttem a bemondott 6 helyett)

(A törött lábú vagyok)

Az előzőnek: köszi!

Egyébként a flip-flopot a lányok lábán sem értem: mi abban a jó? Képtelenség lehet benne normálisan járni. És mégis szinte mindenki abban jár mostanában (fiúk is). Ezek a színes Crocs-papucsok meg szintén elképesztő idétlenek, pláne férfiak lábán: bohócok hordanak ilyesmit.

Ez a mezítlábas szandál-divat meg már az idősebb korosztályt is megfertőzte, ami annál undorítóbb. Az egyetemen is több férfi tanárt láttam már így, hát nagyon kiábrándító látvány. Én mit össze szenvedtem, hogy a gipszelt lábamra is ráerőltessek egy fekete zoknit, hogy a vizsgán legalább normálisan nézzek ki valamennyire, de persze a Tanár Úr (50 felett) mezítlábas ocsmány szandálban vizsgáztatott. Nem tudom, hova süllyed még ez a világ divat meg jó ízlés terén.

20/F