Már hosszú idő óta nincs senkim, még csak nem is beszélek senkivelmit tegyek?

20 volt a barátnőm is, amikor mi az interneten megismerkedtünk. Tény, hogy sok idióta van társkereső oldalakon és nagyon sokan elzárkóznak előle, ciki, megy ez nekem élőbe, á hülye perverzekkel van tele, és a többi kifogás... Nézd én erről írom a szakdolgozatomat, szerintem egy esélyt mindenképp megérdemel a dolog, vannak fent intelligens emberek is :)

Persze írhatnék rossz tapasztalatot is, de nem szabad feladni :) Nekem sokkal sivárabb lenne az életem nélküle, és az internetnek köszönhetem hogy megismertem :)

Igen én így voltam annak idején. Azt hittem külsőleg nem ütöm meg a mércét, belsőleg pedig unalmas vagyok. Bár én férfi vagyok de én is nehezen viseltem a dolgot. Úgy gondolom vannak olyanok akiknek egyszerűen nincs szerencséjük a szerelemben. Én aztán 21 évesen találkoztam valakivel, de vége lett a dolognak....

Nem tudsz mit csinálni, várni kell türelemmel, illetve megpróbálhatsz te is kezdeményezni.

Ha esetleg gondolod küldhetsz képet és helyretesszük a kinézeted rendben van e.

Én is hasonló helyzetben vagyok. Alapból nem is tudok beszélni senkivel, mert nem vagyok képes se elmondani, se kifejezni jól az érzéseimet, ezért mindenki azt hiszi, hogy érzelemmentes bunkó vagyok, akit nem érdekel senki.

Másrészt nőket tekintve a célcsoportom - az "ideálom", bár nem egészen ideál, hiszen van egy tulajdonság, aminek MUSZÁJ meglegyen benne, a többi pedig szintén csak ilyen "minimum meghatározás", pl. hogy a külseje legyen elfogadható (igényes, egészséges - aki igényes és egészséges az általában szép is) - annyira szűk/minimális, hogy még csak nem is találkoztam soha olyan nővel, mint akit keresek.

Én ezt betudom annak, hogy mivel nem vagyok tökéletes, egyszerűen nem érdemlem meg. Szerintem mindenki rossz oldalról nézi ezt a kérdést, mindenki a "nagy őt" akarja, de senki nem kérdezi, hogy megérdemelné-e a "nagy őjét", vagy elégedett lenne-e most magával mellette, stb.

Én nem lennék magammal. Rengeteget kell fejlődnöm - nem csak relatívan, hanem ténylegesen is, habár természetemből adódóan sosem leszek teljesen elégedett, mindig fejlődnöm kell majd valahova.

Az önbizalomhiány például elég komoly probléma, főleg hogy hozzá is teszed, hogy ő lenne a mindened. Számomra ez azt sugallja, hogy ráakaszkodnál, és ha ő egy minimális kis lélegzethez szeretne jutni, akkor te megsértődnél, mert nem foglalkozik veled. És azért sértődnél meg, mert nincs önbizalmad. Plusz ha rögtön így teljes egészedben odaadnád magad egy férfinak, hogy "ő a mindened", az egészből elveszne az "élmény" - nem igazán vonzó hosszú kapcsolatra egy könnyen kapható nő. Az ilyen "ő lenne a mindenem" és "önbizalomhiányos vagyok" lányokat szokták kihasználni végtelen számú szexkapcsolatra, aztán mikor már rengetegen lefeküdtek vele, és már értelmes férfinak nem kell, ő ott marad egyedül - esetleg még egy gyerekkel is, akinek "nincs" apja.

Nem sértésnek szánom ezeket. Ha annak szánnám, nem koptatnám az ujjam ennyit, csak beírnám, hogy anyád', oszt' kész. A végkövetkeztetés részemről az lenne, hogy bőven van még hova fejlődnöd, és sok hiányosságod van még - legfőképpen az önbizalomhiány. Ezek leküzdése után lesz esélyed egy olyan férfinál, aki tényleg hozzád való.

20/F

Lassan el lehetne készíteni az ilyen problémákra a sztenderd válasz c. aloldalt. Nem sok oka szokott lenni ezeknek. Fontossági sorrendben:

1. ronda vagy,

2. magasak az elvárásaid,

3. valamilyen mentális esetleg testi (aszexuális ilyesmi) problémád van,

4 g..ibuta vagy, bár ez tényleg a legutolsó szempont,

5. bármi apró hülyeség, de többnyire eddig a pontig nem kell eljutni.

Hát nálam az a sor részlet verte ki a biztosítékot, amit idézNÉK:

"pedig én tényleg tudnák szeretni"

Kíváncsi vagyok rájössz-e miért...

Várom a választ privátban.

31/F

Hogy mit tegyél.. Hát beszélj velem : ) :D

És amúgy biztos nem veled van a baj :D

17f

#7 vagyok még mindig.

Pedig még utaltam is rá...