Fiúk ti szoktatok arra a lányra gondolni akár évek múltán is, akivel nem sikerült összejönni (pl. gyávaság, elmulasztott lehetőség miatt), pedig szerelmesek voltatok belé?

Nekem szerencsére olyan tanítómesterem akadt, hogy a bátortalanság rémével sohasem kellett megküzdenem. Volt viszont később, már felnőtt fejjel egy nagy szerelmem, aki fél év után kiszeretett belőlem. S noha évtizedek óta boldog házasságban élek, időnként még ma is felsajdul az emléke.

Furcsa dolog ez. Mostanra elhízott, s ha találkoznánk, semmit sem mozdítana meg bennem, de az akkori emléke még most is fáj.

Gimis osztálytársam (fiú), odáig volt értem, és kölcsönös lett volna! Viszont nekem végig suli alatt komoly kapcsolatom volt, így persze nem volt köztünk soha semmi! Érettségi után megszakadt a kapcsolat vele, és az akkori párommal is vége lett. Majd jött a (mostmár) férjem, elköltöztem vele mindenkitől távol 100 km-re...gyerekeink lettek stb. Kb 2 éve kiderült, hogy a volt oszt.társ fiúval 6 éven keresztül egymástól egy saroknyira laktunk! Ugyanarra a helyre költöztünk és sosem találkoztunk. Egyszer rámírt facen hogy látott engem és hogy jól látott-e?! Persze ez a beszélgetés mikor máskor történt volna, mikor mi a férjemmel épp költöztünk nagyobb házba, ami saját...onnan 80 km-re! :) A srácnak persze felesége van már! Szóval megbeszéltük, hogy következő életünkben találkozunk! Sokszor eszembe jut

, és töprengek azóta is hogy milyen a sors! :)