Miert varjak el az emberek nagyresze hogy a tarsuk ertsen olyan dolgokhoz ami nem a szakmajuk?

Van egy barátnőm, pénzügyi vonalon dolgozik, a jövedelme 7-800 e/hó. Bejárónője van, az ebédet rendeli. Egyrészt megteheti, másrészt 10 órát dolgozik, 3-at utazik, ideje se nagyon lenne rá. Ő így él. Én meg nem engedhetem meg magamnak, mert a jövedelmem a hetede az övének, ezért mosok, főzök, takarítok, vasalok, leszakadt gombot visszavarrok.

Nem is értem a kérdést. Ha megengedheted magadnak, akkor ki az aki elvárja tőled?

Nem konkrétan a villanszerelést várom el, hanem egy kis életképességre utaló jelet.

Még én is meg tudok húzni pár csavart, és be tudok verni egy szöget a falba, akkor hadd várjam már el ugyanezt a páromtól is.

A főzés meg tök jó móka, és az "átlag" receptek elkészítése nem atomfizika, simán megy bárkinek. Nehogy már megerőltető legyen.

Persze, az étterem tök jó dolog, meg kényelmes is rendelni, egyáltalán nem azt mondom, hogy a nő gubbasszon a konyhában napi 25 órát, mer' neki az a dolga és kész, csak azt, hogy azért tudjon már összeütni egy vacsit, ha épp úgy van..

"Tudnwk en is sutemenyt sutni de ha van erre kepzett profi akkor miert en tegyem? Jobb ugysem leszek nala hisz x eve ezt csinalja."

Ha nekiállnál, akkir egy idő után te is x éve csinálnád, és profi lennél. :) Nagymamám soha életében nem tanult cukrásznak, mégis finomabb sütiket süt, mint amit bármilyen cukrászdában vagy étteremben tudnék venni.

Ráadásul nekem jobban is esik úgy, hogy tudom, ő csinálta szeretettel, direkt nekünk, a családjának. Nem pedig random Gizike dobta össze, mert épp azért kapja a fizut.