Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én reagáltam tul szerintetek?
Szóval egy éve vagyunk együtt a párommal. Én most kezdem az egyetemet, hatalmas változás az életemben, és a kapcsolatunkban is, ugyanis mostantól (remélhetőleg csak) egy évig távkapcsolatban leszünk. Péntek este érek haza, vasárnap délután már mennem kell vissza. Nem kicsi a távolság, így nem tudunk gyakrabban találkozni.
Azt tudni kell a kapcsolatunkról, hogy volt egy időszak, amikor elhanyagolt a barátai/zenekara miatt, így sajnos félve indultam neki ennek a távkapcsolatosdinak.
Persze ő megígérte, hogy természetesen amikor hétvégén hazajövök, nem fog elmenni próbára meg ilyenek, elvégre velem nem tud a hét többi napján találkozni.
Mit ad isten? Holnapra dékáni szünetet kapott a karom, így ma délután haza tudtam jönni. DE a párom inkább elment egész estére a barátaival szalonnát sütni valami olyan nőhöz, aki az egyik barátjának a munkatársa, és csak egyetlen egyszer találkozott vele a nyáron, a Volt fesztiválon mikor közösen mentek az egyik koncertre.
Én ezt nagyon magamra vettem, elvégre 4 napja nem találkoztunk, beszélni is alig beszéltünk nap közben sajnos, ráadásul meg is ígérte hogy mások lesznek a prioritások.
Végül brutálisan nagy veszekedés lett ebből, nagyon csúnyán váltunk el.
De igazából megfordult a fejemben, hogy én reagálom-e tul.
De másik oldalt meg, egész héten azért beszéltünk keveset, mert ő vagy próbán volt, vagy tök jól elfoglalta magát, és kvázi "nem ért rám", hogy beszéljünk rendesen. Ráadásul én vagyok itthon csak 2,5 napot, jövőhéttől 1,5 napot, és ennek is egy részét inkább a barátaival meg egy idegennel tölti?
Persze azt mondja hogy igenis hiányzok meg érdekli hogy hamarabb hazajöttem, de akkor nem kellene itt lennie velem?
Mint írtam, nem csak nem találkoztunk, hanem szinte nem is beszéltünk az ő elfoglaltságai miatt, a hobbijai miatt.
Ezelőtt meg heti 3-4x együtt voltunk és sokat is beszéltünk. Szóval elég hirtelen volt a váltás.
Valamint azt is írtam, hogy van egy olyan fájó pont a kapcsolatunkban, hogy egy ideig nagyon hanyagolt.
Szia! Valószínűleg én is így éreztem volna ahogy te és bántott volna a dolog. Kérdés, hogy hogyan vezetted fel neki a dolgot...illetve mi volt az ő első reakciója, mikor szembesítetted az érzéseddel.
Nem vagyunk egyformák, elképzelhető, hogy veszekedés nélkül is meg lehetett volna úszni a dolgot, de ha nem olyan temperamentumú emberek vagytok akkor nem. Én úgy gondolom magát a dolgot nem reagáltad túl, csak lehet mind a ketten hamar kaptátok fel a vizet és ezért lett nagy veszekedés a vége.
Ha barátod már jóval előtte eltervezte, hogy oda fog menni, őt is meg lehet érteni, ha nem akarta lemondani. Természetesen a te helyedben nekem is jól esett volna, ha lemondja a partyt...
Arra nem volt lehetőség, hogy együtt menjetek?
Ha nem sajnos ilyen helyzetben az egyiknek mindig engednie kell. Vagy neked kell elfogadnod, hogy már előtte lebeszélte a partyt és ha te hirtelen, nem betervezett módon hazajössz, nincs ínyére lemondani.
Vagy neki kellett volna elengednie magától a bulit és veled töltenie az időt.
Egyébként azt hiszem én is megmondtam volna a "magamét" neki ezért :) Főleg ha már megígérte, hogy te leszel az "első"
Szerintem itt az lett volna a helyes, ha elhív magával a szallonnát sütni, ha meg esetleg neked nincs kedved, akkor téged választ. Ha egy jó barátjáról lenne szó, az más lenne, de őt alig ismerte, ráadásul egy nőről van szó..
Teljesen jogos a sértettséged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!