Párom szerint hárpia vagyok és az ellentéte annak akit megismert. Most változzak vissza és nézzem el a hülyeségeit? 25/N

Szóval úgy érzed, hogy a barátod már nem olyan kizárólagos lelkesedéssel van oda érted, mint anno, ezért egy hisztis hárpiaként viselkedsz, hátha majd akkor...

Női logika rulez...

A férfiak szívesen titulálják a nőt hisztis p..sának, ha nem akarnak foglalkozni a véleményével, a felhozott megoldandó problémával. Így nekik a legegyszerűbb.

Persze van kivétel is, de ez a kevesebb.

Én is hasonló cipőben járok, tanácsot adni nem tudok, de nem vagy egyedül. Annyi, hogy mi 4 éve vagyunk együtt.

Persze, hogy hisztis vagyok, mikor azt mondja, hogy éjfél körül 100% itthon van, de hajnalban esik be, közben telefon lemerülve. Vagy mikor sokszor úgy értesülök a dolgairol, hogy hallom ahogy meséli a haveroknak telefonon, mi meg alig beszélgetünk.

Szerinte szuper a kapcsolatunk, nem érti mi bajom.

Felesleges bűnbakot, "hibást" keresni. (Bár az okokat felderíteni korántsem felesleges, sőt!)

Ez sajnos egy tipikus ellaposodott, lassan már haldokló kapcsolat, amit már csak a megszokás meg a szex tart össze.

Az első egy-másfél év után tipikus jelenség, hogy "valami változik". Igen, ez az a pont, amikor a rózsaszín köd felszáll, és rájönnek, hogy bizony a másiknak is vannak negatív tulajdonságai. Ez önmagában még nem jelentené egy kapcsolat halálát, viszont ha az első fázisban valamelyik - vagy akár mindkét - fél megjátszotta magát, egy ilyen kapcsolatot szinte lehetetlen helyrehozni.

A leírásod alapján úgy sejtem, itt is ez a helyzet. Másfél évig maximálisan a kedvedben akart járni, inkább lemondott mindenről, amit amúgy szívesen csinált volna, de úgy gondolta, hogy neked nem tetszik. Most meg "megunta" a szerepjátszást, és átcsapott a másik végletbe. Persze, hogy az ő szemével nézve te is az ellentéte vagy annak, akit megismert, hiszen te is az ő ellentétét ismerted meg, így most, hogy vett egy 180 fokos fordulatot, nyilván nem ugyanazok a reakcióid. Ezért kellett volna neki is az elejétől fogva önmagát adni.

Akárhogy is lesz, ilyen körülmények között a gyerek-projektet mindenképp jegelném, és a helyedben elgondolkoznék, hogy tényleg ezt akarod-e? Mert hiába ámítod magad, olyan már nem lesz, mint az elején, hiszen nem az a valódi énje.

Azt mondja, amit hallani akarsz. Aztán te megnyugszol, ő meg élheti tovább az életét.

Tudod, valamit kimondani könnyű. Én is mondhatom azt, hogy te vagy életem szerelme, minden vágyam, hogy hozzád menjek. Nem fog nekem fájni, ha kimondom, csak épp attól nem lesz igaz.

Ha pedig már erőszakos megnyilvánulások is mutatkoznak, akkor épp itt az ideje véget venni ennek az abuzív kapcsolatnak.

"A férfiak szívesen titulálják a nőt hisztis p..sának, ha nem akarnak foglalkozni a véleményével, a felhozott megoldandó problémával. "

vs.

a kérdező saját bevallása szerint " elismerem, a haverozás miatt sokszor voltam kiabálós hárpia"

Csak én érzem a zavart az erőben?...

Persze, megint csak ne nézzünk egy pillanatra se magunkba, hanem fogjunk mindent a férfiakra...

A női logikához tegyük akkor már hozzá a szintén híres női önreflexiót is...

Le lehet megint pontozni, de azt talán érdemes lenne egyszer megpróbálni végiggondolni, hogy tényleg úgy hiszitek, hogy a hisztizéssel bármit is elértek?

Tényleg úgy gondoljátok, hogy kellő számú kiabálás hatására a férfi egyszer csak rájön arra, hogy ti milyen fantasztikus teremtmények is vagytok, és emiatt több időt szeretne majd veletek tölteni?

Van egy probléma, amire kb. két lehetséges reakció-típus van:

1.) megpróbálod értelmes felnőtt ember módjára megbeszélni a másikkal, és tenni ellene. És mielőtt nekem esnétek: természetesen ez sem varázsmódszer, simán van, hogy ez se működik, akár mert olyan mély a probléma, akár mert a másik nem partner benne. De legalább ad egy esélyt a dolognak, és ha nem működik, akkor le lehet vonni a következtetéseket.

2.) hisztizel, kiabálsz, sértegeted a másikat, csapkodod a combjaidat stb.

Ez az, amitől minden férfi kifut a világból. Ennek megfelelően ha eddig nem volt elég figyelmes, inkább elment a haverokkal sörözni, mint hogy veled maradjon, inkább a haverokkal beszéli meg a cuccait, ... - akkor a jó kis hisztik után még inkább ezt fogja tenni, elvégre a francnak se hiányzik ez. A haverokkal meg békésen el lehet lenni, azok nem hisztiznek.

Tehát nem az van, hogy ha az 1.)es nem működik, akkor hátha a 2.)es majd fog. A 2.)es sose működik, hiszen pont, hogy plusz okokat adsz rá, hogy miért inkább a haverokhoz menjen kikapcsolódni. Az csak rontani tud a helyzeten.

És a végére még egy kis gondolkodni valót beraknék: a haverokkal miért tud még mindig beszélgetni, ha őket jellemzően régebb óta is szokták ismerni a férfiak, mint az aktuális barátnőiket? velük miért nem laposodik el a kapcsolatuk úgy, hogy még csak szex sincs?

Mit tudnak ők, amit te nem?

Elgondolkoztatok már ezen?