Férfiak a farkuk után mennek. Egy nőre úgy tekintenek, mintha csak punci lenne. Semmi több. Hova tűntek az érzések?

Mintha már csak minden a szexről szólna. Semmi gyengédség, figyelmesség, romantika, vagy akár csak egy ártalmatlan összebújás. Rögtön álló farokkal találkozom. Még akkor is, amikor maga a hangulat meghitt lenne és jobban esne csak egyszerűen a meghitt hangulatban összebújva beszélgetni. Vannak igényeim, ne értsetek félre. De elegem van abból, hogy akármilyen ferfivel vagyok, rögtön feláll a farka az első olyan helyzetben, amikor kicsit is meghitt lenne a hangulat. Én külön tudom választani a szexet és egy meghitt jelenetet. De a férfiak rögtön...beindulnak. Lassan lezbikus leszek. Az összes eddigi barátomból hiányzott az, ami a legjobb barátnőimmel mind megvan: az, hogy közel tudjak úgy lenni hozzájuk, hogy nem indulnak be.

Ha minden férfi ilyen, inkább választom a nőket. Ismétlem: vannak igényeim nekem is, de éppúgy szükségem lenne mellette csak a sima beszélgetésekre és ártalmatlan testi kontaktusokra. Tehát mélyebb lelki kapcsolatra is...

Ti ezzel kapcsolatban mit tapasztaltok? Mindkét nem válaszát várom! Ki hogy látja?