Nők/lányok miért vagytok ilyenek? (Nem láttam még ilyen kérdést itt. )

Engem sokszor inkább bunkónak vagy morbidnak esetleg betegnek titulálnak a humorom miatt. Persze tény hogy elvont egy gondolkodás módom van. Viszont akik vevők a humoromra azok nagyon szórakoztatónak tartanak :D de én pasik társaságában szocializálódtam így csak ezt a humort ismerem.

Azt alá írom hogy sok olyan lánnyal találkoztam akiknek kevés poén feküdt. De a baráti körömet soha nem belőlük "toboroztam".

Szerintem a környezeten múlik. Aki túl sokat van a társaságomban arra általában átragad ez a humor és szinte minden barátnőm a pasi körökben mozgók közül kerül ki. Egyszerűen máshogy szocializálódik a két nem és így más irányba fejlődik vagy épp egyáltalán nem fejlődik a humorérzékük.

Legalábbis én ebben látom a "hibát".

Par ev es jopar kapcsolat utan csak magambol kiindulva azt tapasztalom, hogy 20as eveimben tele voltam gatlasokkal meg felelmekkel. Ahhoz hogy a humorom elojojjon biztonsagban kellett ereznem magam, ez fiatal eveimben nagyon ritkan fordult elo, foleg a kapcsolatok eleljen.

Amikor a kapcsolatok mar tartottak egy ideje, akkor a humor is elojott, de idegeneknek humortalannak tunhettem.

Aztan a korral a magabiztossagom nott a gatlasaim pedig ilyen-olyan dolgoknak koszonhetoen csokkentek es mostmar nem felek viccesnek lenni olyan ferfiak tarsasagaban, akik szimpatikusak vagy mar barati/haveri szinten vannak.

Van egy nem-parkapcsolati peldam is. Tizen eve dolgozom ugyanannak a ferfinek es mint az ember altalaban, ugye nem kedvelem a fonokomet, de volt egy nagy valtozas a ceg es a mi eletunkben, es azota baratibb lett a kapcsolatunk. Jobban el tudom magam engedni mellette, de meg tartani az alkalmazott/fonok tiszteletet, de siman elszorok neha itt-ott egy poent, es a vicc az, hogy ilyenkor visitva rohog, es mikor magahoz ter mindig megkerdi, hogy vajon nekem mindig ilyen jo humorom volt vagy csak mostanaban ajandekozom meg.

Szerintem a humorom megvolt mindig, csak a vele valo kapcsolatom nem volt eleg jo ahhoz, hogy elojojjon.

Lehet hogy amit te tapasztalsz az azert van mert felenk, onbizalomhianyos lanyokkal hoz ossze a sors, nem?

Hát nem tudom. Nekem jó a humorom-lány vagyok (az osztályomat mindig meg tudtam nevettetni, meg most is a környezetemet), de én meg azt látom, hogy erre nem vevők a férfiak. Mármint arra, hogy egy lánynak jó, vagy esetleg jobb a humora, mint az övék. Csak, mint ember vagyok népszerű, de mint lány nem, és általában barátzónába kerülök a férfiaknál.

És nem döntöm magamból non-stop a poénokat, hogy idegesítő legyek, tudok disztingválni, mégis olyan, mintha ez ijesztő lenne. De ez személyes tapasztalat:)

Azt viszont alátámasztom, hogy a lányok mintegy 96%-ának tényleg nincs humora, vagy legalábbis nagyon más, mint a szélesebb körben elfogadott humor.

Ez abból táplálkozik, hogy általában alacsony az önkritikájuk, mert a jó humorérzék alapja, hogy tudsz magadon nevetni. Ők mindent azonnal személyeskedésnek vesznek, nem tudnak elvonatkoztatni az adott dologtól, emiatt sokszor egy poénkodás vége a lányok esetében sértődés. Ezért nehéz bizonyos poén-kategóriákat nők társaságában megereszteni. (szexista, rasszista, politikai tartalmú viccek/humor stb.). Az ilyesmit vagy nem értik, mert az adott téma nem érdekli őket, nincs meg a megfelelő háttértudás hozzá, plusz feleslegesen komolyan veszik, és akkor jön az, hogy "hogy lehetsz ilyen érzéketlen paraszt??!!"

Röviden összefoglalva: a jó humorérzék lényeges személyiségbeli alapfeltétele a nők nagy részéből hiányzik (nem tudják magukat, és a szituációkat kívülről szemlélni, nem tudnak elvonatkoztatni az érzelmi a vonaltól), és nincs meg az a "műveltség" sem, ami egy adott témájú vicc, humor megértéséhez, kitalálásához szükséges. Emiatt kicsi az esélye, hogy egy olyan nőt találsz, akinek a humorától a földön fogsz fetrengeni.

Az meg, hogy egy lány egy kapcsolatban nevet a vicceiden egy bizonyos határig, azt jelenti, hogy megpróbál viccesnek látni, mert a nevetés mégis csak egy fontos kapcsolatépítő dolog (jobb esetben komolyan így is érzi, rosszabb esetben ez az idővel elmúlik).

Remélem ezzel senkiben sem hagyok mély, nehezen gyógyuló lelki sebeket...

01:07-es vagyok.

Igen, minden embernek van egy ízlése, és lehet, hogy emiatt nem találja viccesnek az adott dolgot, amit meg mások igen. Ez nem tilos. De nem ez volt a lényege annak, amit írtam.

Lehet hogy nyersen fogalmaztam, nem is a kérdezőnek írtam, hogy remélem nem okozok mély lelki sebeket, hanem a többi erre járó olvasónak, mert nem azt szerettem volna írni, hogy a nők ehhez vagy ahhoz nem értenek, hanem (talán pontosabb kifejezés), kisebb az affinitásuk valamihez, például a politikához.

Nem véletlen, hogy a női humoristák nagy része a magánéletéből csinál viccet, míg egy férfi humorista a világban zajló eseményekről. Egyik sem alábecsülendő, csak más.

Nézzetek meg x férfi humoristát, karikaturistát, és ugyanennyi nőit. Az esetek nagy részében igaz lesz, amit feljebb írtam.

De továbbra is személyes tapasztalatom, hogy politikai tartalmú vicceket, poénokat, beszólásokat (amikben disznó elemek nincsenek is) nők társaságában gyakorlatilag nem lehet elsütni. Mert egy, vagy nem értik (most ezen lehet vitatkozni, hogy de mégis, és akkor mennyire, de az arcokból ítélve sajnos inkább -nem- a válasz), kettő, túlreagálják és indokolatlanul együtt éreznek a vicc alanyával, akin nevetni kéne.

Kivételes esetek persze vannak.

De szerintem ez nem bántó, csak ez a magyarázat arra, hogy miért kisebb az esélye annak, hogy egy nő fog megnevettetni, mint annak, hogy egy férfi.

Hogy mondjak egy kézzelfoghatóbb példát is: a Polandball nevezetű, szatirikus politikai facebook oldal követői között elenyésző számban vannak nők. Pedig viccesen, a megfelelő élvezhetőség keretei közt humorosan reflektál az aktuálpolitikai eseményekre. És egyáltalán nem támadható azzal, hogy alpári lenne a stílusa, mint például a Charlie Hebdo-nak. Csak ez a téma kevésbé érdekli a nők nagy részét.

Összefoglalva tehát, általában a férfiak a világban zajló eseményekkel kapcsolatosan tudnak humorizálni, míg a nők a közvetlen környezetükkel. Mondom, érdemes ilyen karikaturista blogokat nézegetni, ott nagyon látszik ez a tendencia, hogy a női grafikusok a macskájuk, gyerekük, saját sminkes bakijainak vicces pillanatait örökítik meg, a férfi grafikusok pedig inkább hajlamosabbak politikai, filozófiai tartalmú rajzokat készíteni.

És mindkét-féle humor szerintem élvezhető:)

Ami még érdekes, hogy egy jó humorérzékhez kor és megfelelő érettség is kell. Akár férfi, akár nő az illető.