Fiatalok! Oda költöznétek a párotokhoz aki még a szüleivel él?

Megtettem, kb 3 hónapra. Párom gyerekkori szobájában ott kucorogtunk ketten, amíg kerestük a megfelelő albérletet, párom anyukája imádta, hogy ott vagyunk. Nem kicsit volt szomorú, amikor elmentünk, mindent megtett, hogy tovább akarjunk maradni- reggelit csinált nekünk, főzött finom ebédet, amit szépen bedobozolt, hogy vigyük majd a munkahelyünkre, egyáltalán nem zavargott, nagyon aranyosan ott vigyázott, hogy ha éppen gyanús hangokat hall, nehogy zavarba hozzon bármelyikünket is, stb, szóval tényleg egy rossz szavam nem lehet-, de azért mégiscsak jobb érzés a "saját" konyhám, a "saját" háztartásom vezetni, mint az anyós mellett kínosan feszengeni, hogy most vajon akkor kipucolhatom én a vécét, vagy mi van? Hely az éppenséggel volt, nem arról van szó, bőven elfértünk egymás mellett, de most már hacsak nem nagyon muszáj (jelen helyzetben ha pl "véletlenül" teherbe esnék, nincs saját ház, nem dolgoztam még, csak fél évet, azt is részmunkaidőben, szóval nem igazán jönne most jól a gyerek), akkor nem szeretnék oda(vissza)költözni.

Nyilván ha úgy adódik, még mindig jobb a szülőknél összeköltözni, és félig-felnőttként együtt élni, mint kétnaponta randizgatni, de azért alapvetően kényelmesebb saját, külön kis lakásban éldegélni, csak mi ketten.