A párom eddig akart gyereket teljesen ebbe a tudatban voltam most terhes vagyok és elakarja vetetni nem tudom felfogni micsináljak?

Nagyon nehéz helyzet, sajnálom. Valamilyen szinten át tudom érezni mindkettőtök oldalát, mert voltam hasonló helyzetben: nálunk is az volt, hogy a párom hajtogatta, hogy nem gond, jöhet a baba, én is belementem, és bár védekeztünk, nem túl biztonságos módon, be is csúszott. És akkor szembesültünk vele, hogy teljesen más vágyni, és más szembesülni a tényleges helyzettel. Mindketten frászt kaptunk, amikor a nyakunkba zúdult a felelősség és a rengeteg teendő. Meg tudtuk beszélni, szembenéztünk a helyzetünkkel és elkezdtünk a megoldáson dolgozni. (Hasonló dolgok: felújítás, megélhetés, stb.), de szorongások közepette. Hiába örültünk a babának, rettenetesen nyomasztó volt a sok teher, nem volt felhőtlen az öröm. Végül a sors "megoldotta" a helyzetet: 12 hetesen elveszítettük a babát. A fájdalom mellett meg is könnyebbültünk.

Nem tudom, hogy hogy dönts, csak a párod "védelmében" szerettem volna szólni, mert simán lehet, hogy akkor komolyan gondolta, hogy vágyik babára, csak amikor tényleg ott volt, akkor megijedt a felelősségtől. Beszéljétek át alaposan, egyszer, kétszer, sokszor, addig, amíg mindkettőtök számára jó megoldás nem születik.

Én el is vetetném, ill. ugyanazzal a lendülettel el is hagynám ezt a barmot, szórakozzon azzal, aki hagyja.

Más kérdés, hogy te úgysem fogod megtenni.

Mi az, hogy "el kell vetessem"??? Ilyen nincs, hogy a párom (chh...) lazán rendelkezik az ÉN testem felett (és a leendő közös gyerekünk élete felett ő egyedül!!!), alávet egy műtétnek, amiről gőze sincs, milyen veszélyekkel jár rám nézve, de felteszem magasról sz..rik is rá. Az abortusz egyéb lelki vonzatairól nem is beszélve. Arra meg már nem is találok szavakat, hogy mindez MIATTA történik. Eszem megáll, nem is értem, hogy van képe ezek után még téged abortuszra küldeni.

Ne haragudj, de ez az ember egész egyszerűen nem szeret téged. Lehet, hogy a maga csökevényes fura módján érez valamit, de ez nem szerelem, még csak nem is őszinte szeretet. Ő maximum azt szereti, amit nyújtasz neki. Ha egy ember szereti a másikat, maga a szeretet kizárja ezt a viselkedést. Ez, hogy ennyire önző, nem törődik veled, sz..rik az ezzel kapcsolatos érzéseidre, még arra is, hogy maradandó károkat okozhat benned (testileg és lelkileg egyaránt) az, amire UTASÍT, ami ráadásul annak következménye, hogy ő konkrétan a szemedbe hazudott és átvert téged... erre nem tudok mit mondani. Egy percet nem tudnék ezek után egy ilyen "társsal" tölteni.