Szerintetek ez normális? L

Összebarátkoztam egy sráccal. Ennek kb. már 3 éve. Akkor még mind a ketten kapcsolatban éltünk. Aztán én szakítottam. Azután kezdődött az egész "dolog"...

Sokat beszélgettünk. Egymás bizalmasai lettünk. Panaszkodott a magánéletével kapcsolatban. Mesélt a munkájáról bővebben. Igazából mindenről szó esett. Dehát erről szól a barátság.

Közben viszont! Sokat dicsérgetett. Bókolt. Kereste a testi kontaktust. Rendszeresen beszélt feltételes módban, mégpedig: "Mi lenne ha ő szabad lenne?, Járnék e vele?, Gondoltam e már kettőnkre úgy?" Sorolhatnám igazából, lenne mit. Az elején ezek mentek, majd jött vallomás, hogy ő fejben már velem ezt-azt csinált, milyen jó lenne, HA szingli lenne, mert ő nagyon vonzódik hozzám. Meg szerinte jó barátnő lennék stb.

Na most! Próbáltam vele ezt tisztázni. Kérdezni, hogy mégis mi is van most? Ilyenkor azzal takarózott, hogy ő ezeket komolyan gondolná, vagyis komolyan is gondolja, HA nem lenne párja.

Egy idő után megint belement ezekbe a dolgomba. Fura dolgokat mondott, olyasmiket, amik érzelmekre utalnak, de félelemre, bizonytalanságra is.

Én nem keresem, mert nem szeretnék kalamajkát. Legutóbb szerintem 2 hónapja ha beszéltünk, akkor is furán viselkedett. A pasiügyeimen kívül nem is nagyon érdekli más. Ha mesélek meg csak elhallgatja.

Nem azért kérdezem, mert akarnék valamit tőle, ezt most leszögezem, mert bár nincs barátom, szeretek egy fiút, nagyon. Minden vágyam ő lenne.

Viszont a mi barátságunk jó volt. Aztán vált ilyenné...

Miért csinálja ezt?

Mond dolgokat, majd kifogásokkal takarózik. Összezavar.

Vagy ez normális manapság? Csak a szex lett hűtlenség vagy mifene?

Megváltozott. Érzem rajta. Alig beszél, ha nagyon ritkán találkozunk. Eddig nyílt volt, magától mesélt. Most meg? Alap dolgokat nem mond el. Utólag tudtam meg, hogy dolgozik. Ha kérdeztem, hogy mit, úgy beszélt róla, mintha egy 7 pecsétes titkot mondana el. Néha olyan, mint egy idegen. Mintha csak muszájságból váltana velem pár szót és ráz is lefelé.

Lehet én értékelem túl a barátság fogalmát...

Sajnálom...persze elfogadtam...csak az okát nem értem...

Szerintetek?

A kérdés azért született meg, mert ő az első barát, akit úgy érzem elveszítek, és nem értem, hogy miért!?