Normális, hogy még 4 év után is szerelmes vagyok a barátomba és viszont?

"Megkaptam már, hogy tuti hazudok, mert ennyi idő alatt már "csak" szeretet van a felek közt és megszokás. "

Ez nagyon sok kapcsolatra igaz (sajnos), úgyhogy ez az állítás is normális.

Ahogy az is normális, hogy ti még mindig szerelmesek vagytok egymásba :)

Hazudsz, hisz 4 év után rendszeresen váltani kell a párkapcsolatokat, tudod ez a trend! :)

Ne foglalkozz vele ki mit gondol.

#6: Ez nem hülyeség. Sajnos a legtöbb kapcsolat (főleg ugye fiatal korban) 4 év alatt bőven kihül és átveszi a helyét a megszokás. Rosszabb esetben. Jobb esetben szakítás a vége, mivel a megszokásból együtt létnek nincs túl sok értelme.

A vízválasztó 2-2 és fél év szokott lenni (ez nem brit tudósok által állított tény). Ha még megvan a szerelem, lehet belőle hosszabb kapcsolat, de sok kapcsolat eddigre már átmegy megszokásba, szerelem nélküli szeretetbe. Egy idő után a szerelem amúgy is átmegy szeretetbe (ugye 60-70 stb. éves korban már a házastársak nem ugranak egymás nyakába szerelmesen és nem várják tűkön ülve,hogy vajon mikor toppan be a másik).

De kivételek mindig vannak szép számmal.

A kérdező első mondata egy általánosítás, általánosságban igaz az állítás, de nagyon sok kivétel van.

Hetes, én a hülyeséget arra értettem, hogy a kérdezőnek konkrétan meg akarták magyarázni, hogy ő nem szerelmes, csak hazudik :) Ez szánalmas, mert bár nagyon sok párkapcsolat szánalmasan hamar tönkremegy, azért durva azt mondani, hogy pár év után már nem lehet szerelmes az ember. 6 éve élünk együtt a férjemmel, nemcsak hogy nagyon is szerelmesek vagyunk, de ugyanolyan hülyén mosolyogva fogjuk egymás kezét séta közben vagy épp élvezünk egy bevásárlást, csak mert a másik is ott van.

Ennek fényében én agyfaszt kapok, amikor olyat olvasok, hogy pár hónapos kapcsolatoknál már olyan szófordulatokat használnak az emberek, hogy "az elején még", vagy "már nem olyan mint régen", vagy épp már a se.ggből szájba is unalmas, bocsánat a közönségességért.

És többnyire az ilyen emberek pattognak úgy mint a kérdező esetében is (ismertem jó néhány ilyen embert sajnos én is).

Önismeret vagy a másik megbecsülése az nem is létezik számukra, inkább fröcsögnek arra, aki tesz is a kapcsolatáért.