Nem birok párkapcsolatban lenni mert idegesit a másik?

A nők és a férfiak közti gyakorlatilag sztereotip különbség zavar téged. Ha egy férfi megosztja a baját a másikkal, az általában azért van, mert tanácsot vár. Különben minek mondaná el? Ezért ha egy férfi "panaszkodást hall", ösztönösen arra gondol, hogy akkor a tanácsát kérik éppen ki. Ezzel szemben ha egy nő megosztja a baját a másikkal, az azért van, hogy valaki meghallgassa.

Ezzel így önmagában nincs semmi gond. A baj nálatok abból adódott, hogy nem csatoltál vissza, hogy most nem kéne tanácsod osztania, szimplán hallgasson meg. Mivel nem szóltál rá, ezért természetesnek veszi, hogy jól tette, hogy tanácsot adott. Ez harapózott el nálad belül.

Legyen ez tanulság a számodra, hogy a lehető LEGROSSZABB ötlet elhallgatni egy látszólag apró problémát, mert elharapózik. Sokan azt hiszik, hogy ez a hosszú kapcsolat titka, hogy kölcsönösen lenyelik egymás hülyeségét a párok, hogy "fenntartsák a békét". Ezzel szemben a tanulmányok azt mutatják ki, hogy azoknak van sikeres és hosszú kapcsolatuk, akik mernek szólni, hogy "figyelj, ez így nekem nem jó". Ennek köszönhetően nem harapózik el később a dolog.

Amit most tehetsz az az, hogy odamész a párodhoz és ezt mondod neki: figyelj! ha egy problémámról beszélek, mindössze annyit szeretnék, hogy meghallgass! Ne adj tanácsot, ne elemezd a helyzetet, mindössze légy empatikus. Ha a tanácsodat szeretném kérni, akkor külön szólni fogok, hogy mondd el, szerinted mit kéne csinálni.

Valami ilyesmit kéne, nyilván kedvesen. Ideje megtanulni kommunikálni egy párkapcsolatban, és nem szőnyeg alá söpörni a bajokat. Attól még nem oldódott meg semmi.

Amit leírtál az a két nemre tipikusan jellemző. A nők szeretik elmondani a problémáikat és nem akarnak megoldásokat hallani rá. Ez számomra meglepő volt eleinte. Egy nő tényleg képes csak úgy elmondani a problémáit, csak hogy járjon a szája, de a megoldási lehetőségekre már nem kíváncsi.

Pasiként teljesen természetes nekem, hogy ha hallunk egy problémát, akkor megoldási lehetőségeken kezdünk el agyalni. Ez a férfiakra jellemző. Amúgy gondolj bele, ha nem lennénk ilyenek, elég nagy bajban lennénk nem? És ti is! Elmondanánk egymásnak, hogy hát nem megy az autó, nem megy a számítógép, elhagyott a barátnőm, majd felhúzzuk a 10-edik vodkát és bedőlünk az árokba. Ez jó? :D

Gondolom valamiért szereted ezt az embert, akivel együtt vagy. Valamit szerettél benne eddig is, ami több mint amit itt leírtál. Nem csak ennyi, hogy okos, intelligens és hasonló a gondolkodásotok. Azt tudom javasolni, hogy úgy kezd ezeket a beszélgetéseket, hogy elmondod a problémádat, majd elmondod utána egyből hogy milyen megoldást találtál rá.

Egyébként ezt a gondodat megbeszélhetnéd vele is. Ha annyira intelligensek vagytok mindketten, akkor meg tudnátok beszélni.

Bocs, de most kemény leszek. Intelligensnek tartod magad, de közben egy ilyen egyszerűbb problémánál is kiakadsz, azt mondod nem bírod már, ideges leszel rá. És elgondolkozol azon, hogy elhagyd, hátha mással nem lennél ilyen. Te biztos, hogy intelligens vagy? Nagyon a saját szemszögedből nézed a helyzeted. Csak arról beszélsz, hogy milyen a te helyzeted, a te érzéseid, ha nemjó, akkor mennél is tovább máshoz.

'Egy nő tényleg képes csak úgy elmondani a problémáit, csak hogy járjon a szája, de a megoldási lehetőségekre már nem kíváncsi. '

A nők nem azért beszélnek a problémáikról hogy járjon a szájuk, hanem azért, mert nekik az használ, hogy valaki simán meghallgatja őket! Érzelmekről nem hallottál még mi? Attól hogy beszélünk valamiről, általában sokkal jobb lesz és utáűna megoldani is könnyebb mert kitisztul a fejünk és megnyugszunk. A sok férfi meg megpukkad magában csak hogy ne járjon a szája, aztán nem csoda, hogy kevesebb ideig élnek mint a nők.