Kinek mennyire számít egy párkapcsolatban az, hogy a másik félnek milyen házuk van? Mennyire probléma, ha valaki nem túl gazdag?

Nem az számít, hogy minden drága és új legyen, de az számít, hogy ne legyen kosz! Volt már ilyenben részem, a fürdő tiszta dzsuva, a konyha tele morzsával, étellerakódással... nagyon taszító! Persze, van aki rögtön azzal jön, hogy persze csak a pénz miatt... a nagy...-t.

Lehet, hogy valakinek 100 m2-es, kacsalábon forgó, városközponti villája van, a másiknak pedig faluszéli, 30 m2-es, omladozó vályogháza, a végkifejlet úgyis hasonló: egyiket a bank viszi el, másikat a tornádó...

Én erre azt szoktam mondani, hogy alapból nehéz egy olyan embert találni, aki szeret és viszont szeretem. Ha jók a másik anyagi körülményei, az persze nem rossz dolog, de a mai világban egy normális társat is elég nehéz találni, nemhogy még az anyagiakat is nézni.

Lesz*arom, hogy milyen háza van annak, akit szeretek.

Ha bemegyek egy házba, nem az érdekel, hogy mennyibe kerültek a bútorok, vagy hogy gazdagok -e a tulajok, hanem az, hogy tisztaság van -e, igényes -e maga az egész, illetve nem ízléstelen. Mi tehetősek vagyunk, de nem azt néztük a bútoroknál, hogy drágák legyenek, hanem hogy az egész összhangban legyen. Mi az egyszerűséget és a klasszikus dolgokat helyezzük előtérbe. A tisztaság pedig nagyon fontos. Egyik ismerősömék nagyon nehéz körülmények között élnek, mégis normális a házuk, rendben van tartva, nincs cirkusz az udvarban sem.

25/F Ez tényleg érdekes kérdés, de csak hozzáállás kérdése. A pároméknak szebb, városi emeletes lakásuk van, nekünk vidéki földszintes kissé szerényebb. A társadalmi ranglétrán mind2 család azonos szinten áll, nem gazdagok, de nem is szűkölködnek. Na most. Az én szüleim, már kissé idősebbek, nehezebben csinálnak meg dolgokat, főleg a ház körül, így mondhatni, mikor a párom először jött hozzánk, előtte én csináltam meg dolgokat, pl. vízkőtelenítettem a kádat, és a zuhanyzót, esetleg port törölgettem, takarítgattam, kicsit jobban, mint máskor, hisz különleges a vendég, valamint anyámék régimódiabbak, mind bútorban, mind felfogásban. Mikor hozzájuk mentem, a szép, igényes, és modern bútorok ellenére, szanaszét dobált összegöngyölt zoknik látványa fogadott, először azt hittem éppen nagymosás előtt állnak, aztán kiderült, hogy ez a perzsa macskájuk játéka:S A macska náluk olyannyira szent, hogy még a konyha asztalra is felmászhat, és a kajába is beleszaglászhat, ha akar (bele soha nem enne, mert a wiskason kívül mást meg nem zabál:S) de eléggé irritáló volt első élménynek. Szóval ahány ház, annyi szokás:D:D:D