Barátom anyja tönkre teszi a kapcsolatunkat, mi a megoldás?

Amióta csak együtt vagyunk, az anyja állandóan megpróbál a kapcsolatunkba belefurakodni, mindenhol ott lenni, mindenről tudni (még ha köze sincs hozzá, addig nem nyugszik) és mindenbe beleszólni.

Állandóak voltak a lelki megalázások, sértések, amiket ő fel se fogott, de engem nagyon megbántott. Mindig magához mért, hogy ő jobb, és ezt hangsúlyozta is, neki drágábbak a ruhái, ő szebb, neki szebb a bőre, nem is érti én hogy tudok strandra menni (pedig vékony vagyok), ha a barátom kiment a szobából egyből jött be hozzám, kutakodott a dolgaink között, beleolvasott mindenbe ha nem voltunk ott. A fiát állandóan fényezi, engem csak oszt. Holott úgy gondolom nem érdemeltem ezt ki.

Barátom sajnos nem mindig volt ott agyilag, nem egyszer nekem kellett megvédenem magam hogy nem neked kell hogy tetszek, hanem a fiadnak, de nem tudja magát leállitani.

Már jó pár hónapja, hogy elköltöztünk otthonról és ketten külön éljük a kis életünket, de ez se gátolja meg semmiben sem. (Ha jött hozzánk is mindenbe belekötött, mindenhova benézett)

Ugyanúgy ha hazamegyünk kezd mindent ismét, bármit meglát rólunk a Fb-n egyből hivja a fiát hogy ez micsoda, mindenről tudni akar mennyibe került, mennyire márkás, állandóan faggat minket, de főleg őt (legtöbbször rólam), kritizálva vagyok és én vagyok hibáztatva, amiért "elhoztam otthonról a fiát". Ez nincs kimondva, de érzem a szavaiból. De persze azt is megkapom, hogy azért hivja ritkán a fiát,hogy "engem ne zavarjon". Miért zavarna?

Ezt most nagyon röviden irtam csak le, lényegre törően. Szeretem a barátom, kitartok mellette, de az állandó vitatkozások az anyja miatt (mert védi őt is), egyszerüen az agyamra mennek, már sok. Nem szeretnék az anyja miatt szakitani vele, de nem tudok úgy élni, hogy itt van egy harmadik személy, aki nem enged minket élni, mert nincs jobb dolga mint velünk foglalkozni és rosszindulatú dolgokat tenni, mondani. Hányszor volt hogy beült közénk vagy nem hagyott minket ketten elmenni valahova mert jött, és hozzá és a férjéhez mért minket, hogy Ők nem igy csinálták (még abba is hogy vezetés közben a barátom nem fogja se a kezem se a lábam, bezzeg neki a férje!) vagy csupán engem kritizált, a barátom pedig mindig csak utólag tartott neki fejmosást, amivel semmit nem ért el.

Most már ott tartunk, hogy nem is megyek hozzájuk, nem beszélek az anyjával, de ez se megoldás. Igy még többet piszkálja a fiát ha hazamegy, már a családom tagjait is hivogatja és nekik oszt engem. Elmondása szerint ki akar velem békülni, de mégis a rosszat mondja, akkor ezt nem értem.

Mérges vagyok a barátomra is, mert nem mindig védett meg néha össze kellett vele veszni, hogy tegye meg, már a végén féltem az anyjától, gyomorgörcsöm volt ha megláttam, olyan rossz személyiség és hiába mondod neki, hogy fejezze be, nem érti meg. Vagy csak nem akarja. Annak idején ha kettesbe maradtam is vele, akkor jobb perceiben másokról beszélt, nem rólam, másokat osztott, szólta le, nevetett ki. Csak a rosszindulat.

Sajnos nem tudom ilyen szituációban mi lehet megoldás, mert nem akarom elszakítani a családjától, de nem is akarok az anyjával ezek után kibékülni, hogy köztudottan nem szívlel, megalázott társaságokban is és még keresztbe is tesz nekünk. Én csak nyugodt életet szeretnék ,de igy nem tudok, hogy ő állandóan jelen van, ha engedjük ha nem.

Volt már valaki hasonló szituációban? Mi a megoldás ilyenkor? Barátom azt mondja sz.rjam le, de nem megy. Már teljesen kivagyok az anyja miatt meg amiatt, hogy nem fogja fel szép szóval a Fejezd be-dolgot és a gondolattól, hogy esetleg megint veszekdni fogunk miatta (mert én magamat védem, ő meg gyakran az anyját)...

:(

21L