Mit tehet például szerintetek az anyja, ha mondjuk (akár jogilag), ha mondjuk a párom mégis visszajön hozzám, mit léphet ellenem például, ha felteszem azt veszi a fejébe hogy én kényszerítettem arra a lányt, hogy visszajöjjön, mi a megoldás?

Most először érzem úgy, hogy segítségre volna szükségem a párkapcsolatomban. Három évből 2 évig jártunk majd egy éve élünk együtt minden rendben volt szépen éltünk gyarapodtunk, míg egy vásárlás folytán kiderült hogy a párom meggondolatlanul költekezett és nem mondta el sőt úgy tűnt próbálta az erre utaló dolgokat eltüntetni, ezért szóban leszidtam tudom túlságosan is. Másnap vasárnap szóltam anyjának a történtekről mert tudtam elmondja majd neki akkor legalább tőlem tudja meg amúgy is utál mert mindig megmondtam a véleményem róla.26 éves a párom de eddig az életében még nem hozott meg sosem egy önálló döntést mindig az anyja döntött helyette talán azért mert a párom lelkileg megtört gyerekként mert 14 évesen történt egy dolog vele amikor bizonyára anyja is úgy érezte hogy szégyent vallott mint szülő és azóta magához láncolta a lelkét teljesen és az életét nem saját maga éli meg csak mintha egy lélegeztető gépen volna. Ezért is költöztünk össze meg hát ott még plusz 4-5 ember közt 47 m2-en nincs magánélet. De úgy látszik most sem mert volt ugye a vitánk és ahogy megtudta elkezdett gondolkodni hogy szét kell minket választania. Hétfőn délelőtt felhívta a lányát és közölte vele hogy egy szemét vagyok és hogy márpedig ő holnap átjön és ő vissza fog költözni ha tetszik ha nem. Visszament, azóta elmondta nem az ő akarata volt. Ezt onnan tudom hogy azóta kibékültünk a párommal és talán még jobban szeretjük egymást mint eddig rájöttünk mindketten hibáztunk ő nem volt őszinte hozzám és titkolózásba menekült, én pedig még ha talán igazam is volt abban a vitában túl drasztikusan ítéltem meg és a kelleténél rosszabb hangnemben vontam kérdőre, amit azóta felismertünk hogy hiba volt és megtaláltuk közösen a megoldást, amiben szerintem a legfontosabb az őszinteség egymással az egymásra való nagyobb odafigyelés és rendszeres kommunikáció a mindennapokban is, (sokszor kérdeztem tőle mi történt ma mikor hazaértem a választ biztosan tudjátok de leírom semmi különös vagy semmi sem történt), és a kiadásokról való közös döntés de úgy hogy legyen egy olyan határ is amit szabadon egymás nélkül is felhasználhatunk. Most így gondoljuk ebben megállapodtunk és hát hogy folytatjuk együtt, úgy érezzük tanultunk ebből. De mégsem szerethetjük egymást. Szeretne visszajönni hozzám mert szeret és velem szeretne élni s én szintúgy szeretem őt én nem akarom őt zsarolni az anyjával mert akkor a tesóitól is tiltanám de elmondtam neki hogy választania kell és ha ő engem választ jó lenne tudatosítani az anyjában hogy a mi életünk nem az övé, a mi döntéseink a mi magánéletünk amiről mi döntünk. De itt jönnek az anyja érzelmi zsarolásai a lánya irányába. Ha vissza mersz menni lányom ide ne tedd be többet a lábad! Ne vedd fel a telefont ha ő hív azaz én, meg remélem majd csak egy hét múlva látjátok egymást akkor is egy órára mert az ő idejében úgy volt30 éve hát köszönöm. Szerinte én zsarolom meg terrorizálom a párom avval hogy beszélek vele kettőnkről a minap beszélgettem náluk egy ismerősükkel aki szintén anya két felnőtt gyermeke van és odahívtam hogy ő is hallgassa meg azt hogy egy másik anya akinek kirepültek otthonról a gyerekei legalábbis több komoly kapcsolaton vannak túl illetve benne hogyan áll hozzá a gyerekei magán szférájához magánéleti problémáikhoz párkapcsolatukhoz. Nem tudom jól tettem e de szerettem volna felnyitni a párom szemét hogy az ő anyja mit csinál szerintem rosszul és én ezért vagyok vele összetűzésben. A párom előző barátját majdnem istenítette az anyja, pedig olykor többet volt kocsmában mint otthon vagy a munkahelyen vagy a párommal anno szerintem azért mert nem látott benne ellenfelet mivel látta hogy a srácnak nincsenek komoly szándékai tehát nem veszik tőle el a lányát nem kell aggódnia nem repül ki a családi fészekből még legalább húsz évig mert hát ugye magának szülte öreg napjaira cselédnek szolgának ápolónak vénlánynak-párszor mondott olyasmiket amiből ez jött ki nekem. Én viszont nem vagyok ilyen és azért sem vagyok hajlandó egy agresszív alkoholistává válni hogy az anyjának tessek! Bennem ellenséget lát mert komolyabb terveim vannak kettőnk kapcsolatával, sőt egyszer már elvettem a lányát most visszavágott mert a konfliktusunk kihasználva tudta hogy az anyai fenyegetése hatásos lesz, sajnálom a párom emiatt rosszul érzi magát hisz az egész most arról szól hogy rajta civódunk de ő azt mondta nekem hogy elhatározta magát és engem választott velem akar élni és elmondta hogy nem ő találta ki az egész költözés dolgot ő csak félt ellentmondani az anyjának ezért történt meg nem ő akart elmenni tőlem a köztünk lezajlott vita ellenére sem. Most volt a párom születésnapja megígértem neki hogy most egy pár napig nem megyek arra hogy az anyja ne lásson de vasárnap felköszöntöttem a születésnapján, de még mindig nem meri felvállalni magát és valahogy meg kellene magyarázni az anyjának jó lenne ha menne szép szóval és halkan, hogy mi szeretjük egymást úgy gondoljuk tudtunk változtatni a dolgainkon jó irányba és újra együtt fogunk élni ha tetszik neki ha nem mert ez a mi életünk! és nem kérünk az ő megoldásaiból az ő döntéseiből! -a mi magánéletünk az miránk tartozik semmi köze hozzá, nemhogy még szándékosan belerondít egyfolytában, oké legyen meg a véleménye ha engem utál mondja meg már ezen sem tudok csak nevetni, foglalkozzon inkább a másik 3 irányíthatatlan gyerekével nekem nem az a célom hogy ő örüljön nekem, hanem hogy a lánya boldog legyen velem! Mit tegyünk hogyan közöljük ezt az anyjával? Tudjátok egy kicsit elfátyolozott a könnyeimtől a szemem mikor ezt a mondatom írom, de azt az egy dolgot sajnálom a legjobban az életemben, hogy nem tudom már sajnos bemutatni a páromnak az én édesanyámat, csak fotón láthatta, de ha megismerték volna egymást szerintem jobban szerette volna a párom mint a saját anyukáját