Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek az a normális, hogy egész napokat nem beszéltek a párotokkal, ha dolgotok van?
Párszor már tapasztaltam azt a mentalitást másoktól, hogy "ha dolgom van, akkor dolgom van, ez van, nem érek rád" és egész nap nem tud az ember a párjával beszélni.
Csak szerintem lenne az a normális, hogy ha van párom, akit szeretek, akkor - még ha nagyon el is vagyok foglalva, de - legalább egy pár perces telefonálást lebonyolítok vele legalább esténként, ha találkozni nem tudunk?
Meg úgy alakítom a programom, hogy akkor kicsit félrevonulok és felhívom/írok neki?
Persze, van olyan, amikor tényleg nem lehet úgy alakítani a dolgokat, hogy lehessen beszélni egymással, mert amikor nekem lenne jó nap közben, neki nem jó, és fordítva, de este tényleg olyan nehéz egy 5 perces telefont megejteni a kedvesünkkel?
Most is láttam egy kérdést, amiben a pasi ballagásra ment - az ugye délelőtt 8-9-10-től van, és hajnali 2 körül ért haza. A barátnője próbálta hívni, de egyszer se vette fel neki, a pasi hajnalban küldött egy sms-t, és most a csaj megsértődött és nem beszél vele.
Nem hiszem el, hogy vendégségben nem tudott volna pár percre kimenni levegőzni, vagy mosdóban pisilés után kicsit felhívni a lányt..
Most tényleg az lenne a normális, hogy csak akkor foglalkozunk a párunkkal, amikor szabadidőnk van, nagyon ráérünk, nincsen programunk?
Nekem ez nem is tűnik igazi párkapcsolatnak így..
Vélemények?
Hát az lenne a minimum, hogy ha találkozni nem is tudtok de legalább telefonon beszéljetek, nekem is az agyamra menne.
De ha ennyire sem kíváncsi rád...noss...
Mi messengeren folyton kapcsolatban vagyunk. Van hogy nem írunk 5 percig/1 óráig/3 óráig, de annál tovább tuti nem. Ha más nem egy szívet küldünk a másiknak. Ez bőven kifejezi azt hogy szeretlek, jól vagyok, hiányzol, minden rendben. És ennél több nem is kell olyankor, de ez a minimum.
Aki ilyen hagyjál békén dolgom van típus az jobban jár ha már randizás alatt közli vagy direkt ilyet keres párnak, mert különben balhé lesz.
Nálam a minimum,hogy 2 perce akár,de felhívom és megkérdezem,hogy minden rendben-e van vele,hogy van.
Minden egyes nap beszélünk,persze ha nem így iktattuk volna ezt be,talán annyira nem bántana,ha már 1 nap nem hallok felőle semmit.De olyankor már aggódni kezdek,én igénylem ezt a törődést,van akit már ez megfojt,nem vagyunk egyformák.
Én egyetértek veled.
Jaaj... gondolom Te is fiatal vagy még, ezért csodálkozol rá az ilyenekre (megjegyzem jogosan).
Az a nagy büdös helyzet, hogy a párkapcsolatok min. 70%-ka kamu, semmi, nulla. Rengetegen vannak - főleg tizevénesen - , akik azért vannak kapcsolatban, mert tudni akarják, h milyen kapcsolatban lenni, vagy mert x-y-z-nek is van pasija/csaja, akkor nehogymár nekem ne legyen, vagy tetszik a csaj/pasi, egy ideig jó lesz, vagy felpróbáltam a csajt, aztán együtt maradtunk, jó ez így, amíg nem lesz jobb... stb. Ezer meg ezer okot fel tudnék sorolni, amiért az emberek nagy része párkapcsolatban él, ráadásul ezeknél a látszatkapcsolatoknál sokan nincsenek is tudatában ennek. Van pasim/csajom/párom, azt' kész.
Szóval a lényeg, hogy igen, egy jó, szereteten/szerelmen alapuló párkapcsolatban valóban így lenne a normális, de - talán pár év tapasztalattal a hátad mögött, jobb emberismerőként - ha nyitott szemmel jársz, fél perc alatt megmondod majd, hogy melyik kapcsolat jó, igazi, és melyik csak látszat - akár a felek tudta nélkül is.
Szerintem pedig teljesen normális, de mások vagyunk, mások az igények, más a természetes mindenkinek. Ami az én álláspontom illeti, nagyon eltér az átlagtól, de független típusként nem bírom elviselni a ráakaszkodást, teljesen függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolat.
Soha nem értettem, mi értelme van az ilyen semmiről sem szóló, 5 perces hívásoknak, miért kell egymást mindennap hívogatni/üzengetni, főleg, ha az embernek dolga van. Szerintem az a normális, hogy ha tudod, hogy a másik elfoglalt, akkor nem keresed basszus, nem hiszem el, hogy egy fél napot nem bírnak ki egyesek anélkül, hogy kommunikáljanak. Az ilyen egysoros szívecskés üzeneteknek szintúgy semmi értéke a szememben. Minek? Mi értelme van? Semmit nem ad hozzá a kapcsolathoz, legalábbis a szememben.. Tettekből kell éreznie a másiknak, hogy szereted, nem pedig attól, hogy esténként elmondod telefonon.
Az a lényeg, hogy a két félnek egyezzenek az igényei. Pont ma írtam egy másik kérdésnél, hogy mi sem üzengetünk egymásnak smsben/whatsappon/telefonon a férjemmel, csak ha van valami megbeszélnivaló.. Távkapcsolatnak indult, de akkor sem tettük, volt, hogy napokig nem beszéltünk, mégsem volt belőle gond, épp elfoglaltak voltunk mindketten és egyszerűen rühellünk pötyögni és telefonálni, a Skypeot sem erőltettük állandóan, hisz mindkettőnknek elég sok dolga volt.. Mégis szerettük és most is nyilván szeretjük egymást, hiszen valahogy csak eljutottunk összeköltözésig és házasságig :) Fantasztikus kapcsolatunk van, hívogatások és egymáson lógás nélkül, és bizony teljesen igazi a kapcsolat.
Volt olyan exem még egyetemista koromban, aki óránként hívogatott, ha elmentem valahová, félóránként (nehogy még a végén jól tudjam magam érezni a barátaimmal), mentek az SMSek, és ha véletlenül nem válaszoltam azonnal, ment a sértődés. Nem véletlenül lett az exem, na.
Kinek mi, nem várom, hogy bárki egyetértsen, teljesen szubjektív a vélemény :)
Itt nem órákról van szó.
És mindegy, hogy hány éves az illető.
Naponta legalább este, nem létezik olyan, hogy ne legyen legalább 2-3 perce.
Ez nem nagy elvárás és nem is hiszti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!