Barátnőm anyja egy nemnormális nő! Mit tegyek ellene?

A barátnődnek van munkája? Végzettsége, szakmája? Az nem opció, hogy hozzád költözik? Közös albérlet?

Hasonló helyzetben voltam én is, de hamar megelégeltem, és leléptem a páromhoz. Felesleges volt üvöltözni, vagy nyugodtan elengedni a fülem mellett minden baromságot, amit anyám megállás nélkül pofázott a nap 24 órájában. A végén már egy normális szava nem volt hozzám, mindenben lenézett és hülyének tartott, szidta a páromat, a tanulmányaimat. Mindenbe csak beleszólni tudott meg okoskodni. (Ebben a család többi tagja is melléállt, ha anyám előttük zendített rá.) Nekem nem anyám az, aki mindenkit, akihez közel állok, a lehető legalpáribb stílusban csak szidalmazni tud. Persze, mindenki mással is manipulatív, lábtörlőként bánt családtagokkal, idegenekkel, és folyamatosan, szinte paranoiásan azt leste, hogy épp kinek mocskolom őt (Meg ne tudja senki, milyen ember!). Képes volt a macskánkba belerúgni, ha "útban volt", miközben mindenkinek vidáman mesélte, hogy ő a környék nagy állatbarátja. Na nem...!

Támogathatod a barátnődet, de neki kell összeszednie magát, és lépnie. Akár közös albérletbe, akár hozzád, BÁRHOVA. Semmit se fog elérni ezzel az "anyu, hagyjál már" dologgal, vagy a bőgéssel, mert az ilyen ember úgyse áll le, vagy lesz belátással saját magára. Szerezzen munkát, bármilyet, tegyen félre pénzt, fogja a cuccait, és anyuci mindebből már csak annyit észleljen, hogy becsapódik az ajtó az orra előtt. A tanulmányait bárhonnan be tudja fejezni. Nagyon remélem, hogyha esetleg van bármiféle bevételforrása, azt nem adogatja önként oda anyucinak, hanem egy bankszámlán gyűjti a saját jövőjére...

Mit akar kezdeni magával így? Hogy képzeli el a következő 5 évben az életét? Vagy túl kényelmes otthon, hogy van aki mos, főz, takarít rá? Ez a panaszkodás-sírdogálás-alázás nem mehet így a végletekig, és igenis rá fog menni a kapcsolatotok. Korábbi baráti kapcsolatok, és párkapcsolatok nekem is mentek már tönkre tinédzserkoromban, mert anyám a stílusával mindenkit elmart mellőlem. Kérdezd csak meg tőle nyugodtan, hogy neki megéri-e ez.

Anyagilag egyébként mindenben támogató volt (meglepő módon), "csak" épp kikészített mindenkit. Hát én inkább nélkülözöm és gürcölök, minthogy ezt eltűrjem. Tűrtem eleget, és a párkapcsolatom is.

Ha meg abszolút nem mutat hajlandóságot a változtatásra, nos... támogatás ide vagy oda, én is menekülnék ebből a kapcsolatból.

Hát ez egy faramuci helyzet.

Nem tudom, mióta vagytok együtt, de évekig nincs értelme ezt húzni. Álljon a sarkára, és először is szerezzen egy munkát, amiből tudja fedezni a tanulmányait. Azután tud költözni, nyugodtabb lesz a légkör. Mitől fél? Abban a pillanatban jelenteném fel a helyében az anyámat, ha megpróbálna bármiféle fizikai módon megakadályozni az elköltözésben. De sokat úgyse tehet, "megölni" nem fogja. Egy ilyen emberrel havi 1 telefonbeszélgetés is sok, és még azt is az anyja fogja majd erőltetni, ha a barátnőd végre elköltözik, és anyu belátja, hogy nincs kit terrorizálnia.

Ha a mamához oda tud költözni, tényleg nem értem, mi a probléma. Anyai ági nagymama, egyébként? Mert lehet, hogy akkor nem a legjobb ötlet, bár a mostani helyzetnél, csak jobb lehet.

Nekem ez az egész bűzlik.

Egy idő után egyébként, elkezdi majd elhinni, amit az anyja szajkózik rólad, úgyhogy én a helyedben kétszer is meggondolnám a kapcsolatot, ha még sokáig (önként) kiteszi magát ennek a manipulációnak. Nehéz ebből a körből kitörni.