Barátnőm anyja egy nemnormális nő! Mit tegyek ellene?

Már megint te? Nekem nem kellene ilyen barátnő.

Szerintem dobd ki és mondd azt neki, hogy "vége van, köszönd anyádnak".

Nekem úgy tűnik, hogy a barátnőd abszolút nem áll ki érted, sőt még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy elmondja neked az anyja mocskolódását. Mintha valami szóvivő lenne...

De most komolyan, ha nekem lenne barátnőm ami nagyon nem tetszene anyámnak és ilyenek mondana nekem, hogy "mondd meg annak a ...-nak, hogy ilyen meg olyan" akkor leordítanám a fejét, hogy állítsa le magát. Nemhogy még odamenjek a barátnőmhöz és elmondjam, hogy "te figyelj, anyum azt üzeni, hogy ..."

Mióta ilyen. Alapból így viselkedik, vagy csak amióta te beléptél a barátnőd életébe? Nem lehet, hogy valami mentális betegsége van, és azzal együtt jár ez a viselkedés, és a családja nem tud mit tenni azért, hogy javuljon? (nekem van ilyen a családomban)

Mennyi idősek vagytok a barátnőddel? Esetleg az nem lehet a pakliban, hogy az anyuka nehezen fogadja el, hogy a lánya felnőtt, és már nem szorul rá, és lassan saját családot alapít?

Volt már előtted is barátja a barátnődnek? Ha igen, velük is ilyen volt az anyuka? Esetleg valakit nagyon szeretett volna a barátnőd mellé, de vele a barátnőd nem jött össze, és most anyuka mindenki másra fúj?

ILoveGirlsFeet, nem jó megoldás, nekem anyám beteg, és ez a betegsége a kérdésben felvetett viselkedéssel együtt jár sajnos, én nagyon sokat próbáltam harcolni, és kiállni mindenki mellett, rengeteg vitám volt hasztalan, az exem pont az általad javasolt megoldást választotta, én meg összeomlottam, és nem voltam hajlandó társat keresni, amíg nem tudtam annyi pénzt összeszedni, amíg nem tudtam a szüleimtől véglegesen elköltözni, hogy soha többé ne kelljen visszaköltözni. Anyám betegsége a boldogságom útjába állt, és 22 éves korom óta lassan 10 éve nincs senkim, mert sok időbe telt azt a pénzt összeszedni, mindenki, aki ismeri a szüleimet, eltávolodott tőlem, nem volt segítségem, támaszom, senki, aki azt mondta volna, hogy próbáljuk meg közösen, egyedül nem tudtam egy albérletet fizetni, támasz nélkül állandó napi stresszben kellett mindent elérnem és előteremtenem, és közben pedig nem mertem megkockáztatni, hogy még egyszer kifogjak egy olyan embert, mint az exem, aki miután megismeri anyám állapotát, lelép és xarban hagy, féltem, hogy ismét úgy járok.

Nem hibáztatom, nem kell ezt senkinek felvállalnia, aki nem érzi magát elég erősnek, de eléggé pocsék dolog azért szinglinek lenni, mert van egy olyan beteg a legközvetlenebb családomban, aki elviselhetetlen a betegsége miatt...

Senkinek nem kívánom ezt a helyzetet...

Szerintem pedig megérdemli a lány a sorsát mert ő választotta azt, hogy inkább egyedül marad és a beteg, egresszív anyját gyámolítja mintsem, hogy közös életet kezdjen a párjával.

Régen is kezdtek 22 éves korban közös életet az emberek, sőt ez volt a normális. Nagyszüleim 22 és 20 évesen voltak amikor elkezdték építeni a házukat jó, azok még más idők voltak.

Szerintem senkitől nem várható el, hogy egy mérgező családban élje az életét és egy hülye (már bocsánat a kifejezésért) tönkre tegyen mindent. Jó, persze anya, család meg minden, de én biztosan nem adnám fel a saját életemet és boldogságomat csak azért mert anyám bolond.

Lehet, hogy túl kíméletlen vagyok, de én így gondolom.

Ha te most visszagondolsz, hogy 32 évesen még mindig egyedül vagy és 10 éve nem volt senkid, megérte?

A lány szerintem tudna a fiú szüleinél is lakni. Ha ők normálisak akkor befogadnák, ha látják a helyzetet mert egy normális szülőnek a gyereke boldogsága az abszolút elsődleges.