Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mihez kezdjek ebben a hülye helyzetben?
Van egy férfi, aki a kezdetektől feltűnően érdeklődik irántam, nagyon figyelmes, kedves velem(másokkal is, de velem annál is jobban egy hajszálnyival). Az egy dolog, hogy folyton teszi-veszi magát a közelemben, vagy mikor videóhívással beszélünk, de néha konkrétan felfal a szemeivel!
Szóval ez a férfi nős. És bevallotta, hogy tetszek neki, és én is, hogy bejön nekem. Nagyon is... De ahelyett, hogy dugtunk volna egy piszkosul jót, vagy elfelejtjük egymást, és soha többé nem találkozunk, ő azt mondta szeretne a barátom lenni, érzi, hogy mi ketten lelki társak vagyunk, meg ilyenek.... Én meg belementem. Szóval elvileg most barátok vagyunk, de folyamatos a feszültség köztünk, a levegő is forr, vibrál köztünk vagy nevezzük ezt akárhogy. Semmi olyan nem történt még ugyan, ami bőséges jóindulattal ne férhetne bele egy nagyon jó barátságba, de folyamatosan pengeélen táncolunk - egy szakadék szélén.
Tetszik is, és szeretem is, viszont nem szeretném, ha megcsalná velem a nejét. Viszont mikor nemsoká újra találkozunk, nem leszünk sokat kettesben, de mikor mégis, ha ő nem fogja majd vissza magát, én nem tudom képes leszek-e rá.
válasza:"nem szeretném, ha megcsalná velem a nejét"
De nagyon is szeretnéd csak azt nem szeretnéd hogy kiderüljön.
válasza:Magam se tudnám.
De egy ideig azt hittem én értettem félre, aztán benyögte, hogy belém tudna szeretni. És úgy viselkedik, mint aki máris megtette. Eddig egyszer voltunk telsesen egyedül, kettesben, hát kb. bármit tehetett volna velem, örültem, hogy nem ájultam el.
válasza:Attól hogy idézőjelben van az a rész, senki nem állítja hogy azt tőled idéztem volna.
"nem tudom képes leszek-e rá" (visszafogni magam)
"nem lennék képes visszafogni magam"
A két mondat közötti árnyalatnyi különbség egyébként sem mérvadó abból a szempontból, hogy itt valóban felelősséghárítás a cél.
Az a helyzet, amíg emberek közt vagyunk, nem esik nehezemre feltenni a pókerarcot, de egyszer mikor ott voltunk csak kettem, a teste milliméterekre tőlem, éreztem a lehelletét a kulcscsontomon, annyira hatással volt rám, hogy a sokk határát súroltam. Tudom hülyén hangzik, de akár péniszt rajzolhatott volna filctollal az arcomra! Így nehéz volna felelősségre vonni, ha azt a péniszt nem rajzolta volna... Jó, annyira azért eszemnél voltam, de megcsókolhatott volna vagy tudom is én...
Persze azóta jobban megismertem, és nehezebben hoz zavarba, és persze próbálok ellenálni, ha túllépi a határt, és nem is feszegeti erőszakosan, csak súrolja olykor-olykor... Bevallom, mivel nagy a kísértés és egyaránt nagy az ellenérzés is bennem, így fogalmam sincs mit tennék. És épp ezért vagyok ebben az egész helyzetben is bizonytalan. Mert kívánom, piszkosul vágyok rá, kedvelem, szeretem, és talán a lelki társam is, ahogy ő állítja, de nála fordított a sorrend, és nős is az isten szerelmére... Egyelőre a barátság mint középút működik, de nem tudom meddig. Tényleg fogalmam sincs.
válasza:Ha tényleg nem akarnád a csalást, nem történne meg. Nagyon is akarod te ezt, döntöttél is. Idő kérdése és meglesz.
Egy egyszerű példa; ha pl mondjuk fogyózom és tudom h könnyen elcsábulok, nem tartok egy tortát a hűtőben, csak úgy, bmilyen eshetőségre. Sarkított példa, de remélem érted.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!