Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Teherbe estem a volt páromtól! Hogyan tovább?
Őszintén el vagyok keseredve, bár magamnak köszönhetem azt hiszem.
Csak egy néhány hónapos "kapcsolat" volt. Én bele szerettem, ő pedig közölte, hogy nem érzi azt a lángot, amit kéne, neki ez így nem megy. Már egy hónapja nem vagyunk együtt, nem is beszéltünk egyáltalán. Anno olykor előfordult, hogy megszakítással "védekeztünk". Csupán csak 3-4 alkalommal, de úgy néz ki, hogy ez is elég volt.
Csütörtökön jeleztem neki, hogy egy hete késik a menstruációm. Lazán odavetette, hogy f***a, vegyél egy tesztet! Csak pislogtam a kedvességén, azóta meg sem kérdezte, hogy mivan velem, csináltam-e tesztet, mi lett az eredménye, stb.
Nos, természetesen csináltam tesztet, kettőt is, amiből az egyik pozitív lett, majd a másik negatív. Ma voltam orvosnál, aki megállapította a terhességet. Igen korai szakaszban vagyok. 5-6 hétre tippelte a doki, de nem is tudom mitévő legyek. Felnőtt vagyok, dönthetnék, illetve vállalhatnám egyedül, de azt gondolom még is csak tudnia kellene erről. Derogál, hogy ismét én keressem és a képébe mondjam, hogy "kössz, hogy kérdezted, igen, teherbe estem". Mintha ez csak az én felelősségem lenne...
Nagyon nagyon rosszul esik, ugyanakkor itt van ez a pici élet, aki semmiről sem tehet, a magánéletem nyomora miatt viszont el kell döntenem, hogy vállalom-e őt, vagy sem. És akárhogy is döntök, elmondom-e apukának hogy terhes vagyok, avagy sem.
Ti mit tennétek a helyemben?
Nem értem az "okos" válaszokat. Felvállaltam, hogy ez történt, ez van. Meg lett az eredménye, egy percig sem mutogattam a másikra. Én szerettem őt és még így is aláírom, hogy felelőtlenség volt, de az vesse rám az első követ, aki mindig makulátlan... Megtörtént. Zokoghatnék a sarokban önmarcangolva, hogy miért voltam ilyen h*lye, de az segítene rajtam? Ezt várja tőlem a társadalom? Ezt várjátok tőlem ti, akik csak a fejemhez vágjátok, hogy h*lye vagyok?
Nektek üzenem kedves "megmondom a frankót" válaszolók, hogy nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy "nekem kellett volna gondolkodnom", "én mentem így bele", "jó nagy barom vagyok", "nincs eszem" és társai. Köszönöm a segítségeteket! Ez a mai emberiség, a mai Magyarország. Egy csepp empátia sem, egy csepp segítő szándék sem, csak a nesze én is rúgok rajtad egyet felfogás... El kell hogy keserítsek mindenkit. Ami történt, megtörtént. Nem tudok változtatni rajta és nem fogom felemészteni magamat. Igen, elkeserít a helyzet és hibáztam, de ez itt van, ma van és holnap van. A tegnap már sosem jön vissza. Előrefelé nézek, arra haladok és megoldást keresek, nem a hátam mögé figyelve kesergek. Ha valaki szerint ez elítélendő, hát sajnálom.
A normális válaszolóknak:
A támogatással nem lenne probléma. A szüleim, a nagyszüleim, barátaim is szívesen segítenének, nincsenek messze.
A pénzen sem kell gondolkodnom, mérnök vagyok, jól élek, előtudom teremteni azt, amire szükségem van és azt gondolom ebbe egy baba is beleférne. Szüléstől a bölcsis koráig valószínű kicsit nehezebben lennénk meg, de valahogy megoldanánk.
Anyagilag 99%, hogy semmit nem tudok kicsikarni apukából, mivel semmije sincs, csak egy hatalmas tartozása, amit nem tudnak behajtani rajta, ezért én sem tudnám a gyerektartást jó eséllyel. Akkor fizetné, ha ő akarná, tehát ezzel nem is számolok.
Egyébként 28 vagyok, úgyhogy az életembe is simán belefér, nem is ezzel van a gond.
Inkább csak a szüleim arcát látom magam előtt, amikor elmondom nekik mi a helyzet. Vagy hogy mostantól mindig mindenkinek magyarázkodnom kellene, hogy hol van az apuka. Vagy olyan kérdéseken rágódom, mint hogy nem kitolás-e a gyerekkel szemben csupán önzőségből vállalni őt? Mert hogy én vágyom rá... Vágyom családra, gyerekre, csak nem éppen így képzeltem el. Mivel komoly kapcsolatom nincs, a közeljövőben nélküle esélyesem sem lenne erre. De mit fogok mondani a gyereknek, ha az apjáról kérdez? Hogy fogom megvédeni azoktól a támadásoktól, amiket még én is nehezen viselek? Hogy fogom viselni a lenéző tekinteteket? Azt, hogy mindenki párosan csinálja végig azt, amit én egyedül? Egy kicsit úgy érzem, hogy szembe mennék a természettel, vagyis baromi nehéz utat választanék, ha megtartanám, de rágódom rajta még.
válasza:Az érveidre reagálva:
"...nem kitolás-e a gyerekkel szemben csupán önzőségből vállalni őt?"
A gyermekkel szemben nem önzőség az, hogy megtartod. Ha gyermekként tekintesz rá (már most), akkor a létező legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki, az az élete. Függetlenül attól, hogy felnevelnéd, örökbe adnád, vagy egyéb módon biztosítanád a jövőjét.
Ha azt érzed, hogy nem tudnád úgy szeretni, ahogy egy későbbi, más férfitól született gyermeket tudnál a helyzet miatt, nem tudnád felnevelni, akkor megint csak nem önzőség az, ha az elvetetést választod a megtartása helyett, mert ilyen esetben a te jóléted fontosabb egy embrióénál (és most direkt nem nevezem gyermeknek, nem akarok belemenni az erkölcsi gyerek-nemgyerek vitába, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit gondol az abortuszról).
"De mit fogok mondani a gyereknek, ha az apjáról kérdez?"
Ezek nehéz kérdések, de egy gyermek, aki ráadásul ebbe a helyzetbe születik, természetesen elfogadja. Amíg kicsi, addig a biológiai részét nem fogja szóvá tenni, a "többi gyereknek van apukája" gondolatot pedig könnyű megmagyarázni saját magadon keresztül, hogy a többieknek az az apukája, aki szereti és együtt él az anyuval - egyszer neki is lesz saját apuja, ha lesz olyan, aki neked a párod. (Ami akár meg be is következhet addig, amíg megszületik, avagy elég idős lesz a kérdésekhez.) A biológiai apu részét pedig ráérsz akkor magyarázni, ha már elég nagy ahhoz, hogy megértse a különbséget (ld. örökbefogadott gyerekek).
"Hogy fogom megvédeni azoktól a támadásoktól, amiket még én is nehezen viselek? Hogy fogom viselni a lenéző tekinteteket?"
Itt elsősorban nem a gyermekkel, hanem magaddal kell megbékélned, a többi kérdésedből is ez látszik. TE el tudod fogadni, hogy egyesek esetleg megszólnak? Hogy egyedül állsz a világ ellen? (Bár azt írtad, lenne segítséged.)
Az, hogy gyermeked születik, és egyedül vagy, az ma már nem azt jelenti, mint 50-100 éve. Bár nem írtad, hol élsz (vidéken kétségkívül nehezebb), de a többségnek erre már szeme sem rebben. Megteheted, felnőtt önálló nőként, hogy egyedül vállalsz gyereket. És senkinek semmi köze hozzá, hogy bérapától van, vagy faképnél hagytak, vagy éppen egy egyéjszakásba ugrottál bele, netán akaratod ellenére történt... Nem kell magyarázkodnod, nem kell reagálnod az esetleges lenéző tekintetekre.
Viszont a gyermeket ilyen támadások nem érik. A gyerekek toleránsabbak. Nekem van apukám, neked meg nincs. Nahát, milyen érdekes. Később pedig már nem is számít. :) (Bár kétségkívül más szitu, de nagyon kicsi voltam, mikor szétmentek a szüleim. Sosem éreztem magam rosszabb gyereknek azért, mert nekem nincs apukám, és sosem került elő többként, mint érdekességként.)
"Azt, hogy mindenki párosan csinálja végig azt, amit én egyedül?"
Ez az, amit neked kell tudni feldolgozni. Kétszer akkora erőfeszítés, kitartás, főleg egy pici babával, nem egyszerű. De volt már rá példa előtted a történelemben, és lesz rá példa utánad is, hogy apa nélkül nőjön fel egy gyermek. Plusz nem vagy kizárva a párkapcsolatok világából ettől még, könnyen lehet, hogy találsz olyat, aki később a sajátjaként szeretheti a gyermeked. :)
Nem tudom, én hogy döntenék a helyedben, valószínűleg nem tartanám meg, de ne azon legyen a hangsúly, hogy mit gondolnak mások. Aki meg akar szólni, az meg fog szólni azért is, ha elveteted (júúúj ilyet, felcsináltatta magát...), meg azért is, ha egyedülállóként megszülöd. Ha szeretnéd, és így is szeretnéd, hogy tisztában vagy vele, hogy nem lesz könnyű dolgod, akkor ne hagyd, hogy lebeszéljenek.
Az írásod alapján én azt gondolom, hogy bárhogy is döntesz, a helyzethez képest meg fogod találni a legjobb megoldást. Kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!