"Dobnátok" azt akivel ismerkedtek, ha kiderülne róla, hogy néha rátör elég súlyos paranoia?

Nem, inkább segítenék neki leküzdeni.

Hát nem lenne előny. :/ De ki tudja, lehet ő lenne életem szerelme. 22/F

igen

Igen. Anyám is beteg és a kezelés ellenére csak súlyosbodik, egy beteggel is nehéz a családnak, én nem kérek még egy ilyet a családba.

Attól függ, hogy ez miben nyilvánul meg nála. Mert ha ön és/vagy közveszélyes, akkor szakítanék vele, igen. De ha nem, akkor inkább megpróbálnám lelkiekben támogatni, amennyire csak tőlem telik.

Volt már részem ilyenben. Köszönöm soha többet.

Volt lelki beteg pasim, soha nem fog meggyógyuln, egy idő után rémálom volt az egész. Soha többet. Ez nem olyan probléma, amben egy társ sgíteni tud. Itt elviselni és támogatni kell csak a másikat.

Nem, mindenkinek meg vannak a maga félelmei, lehet segíteni rajta. Esetleg, ha elárulnád mi az, könnyebb lenne választ adni.

Az a baj az ilyen betegséggel, hogy amikor már váratlanul jelentkezik és kiszámíthatatlan, akkor már nem lehet segíteni, ezeket nagyon korán kell nyakon csípni, és ha nem sikerül, csak lefele csúszik. Sajnálom, a saját családom példáján tanultam meg, a saját anyám van benne, és nem tudunk rajta segíteni, tehetetlenek vagyunk, egyedül a munkájával kapcsolatban tiszta az elméje, és abban reménykedünk, hogy 2 és fél évig még kitart, míg nyugdíjba mehet, szerintem nem ússza meg a kórházi kezelést, de volt egy tanárnőm, akinek az állásába került ez a betegség. Nem akarok ilyen társat, anyám mellett is teljesen kimerültem.