Hogyan vegyem rá a barátomat?

És a pincsertől azt várjátok el, hogy egy kaukázusi munkáját lássák el.

Drága egyszerű barátom!

A kutyatartás felelősség. A kutyával szemben is! Hozzánk bármikor eljöhetsz, szagolgathatsz. Bundát is meg mást is. Remélem nem volt és nem is lesz kutyád! Az a seggūk nyalása szerinted, hogy áloltak? Hogy szeretve vannak?

A mellett hogy társak, -szeretetet kapunk, vidámságot, megérzik a legaprobb érzelmi, hangulat változást- kiváló jelzőkutyák. Nem örző-védők. Azok más fajták.

Tudod ahogy téged olvaslak, egyre jobban szeretem a kutyákat!

Ha a barátod hajthatatlan, akkor mondj le a mopszról. Mopszot nem lehet kertben tartani, a barátodnak viszont jogában áll eldönteni, hogy a lakásában akar-e állatot, vagy sem. Valamelyikteknek engednie kell.

Nekem anno tacskóm volt, szobában tartva, mígnem a volt férjem egyszer kitalálta, hogy mostantól kezdve a kutyának a kertben a helye. Sajnos, engedtem neki, és a vége az lett, hogy a tacsit a következő 8-10 évben folyamatosan kellett reuma miatt kezelni.

#11

Libsi...

A pincsi nem minősíthtő kutyának. A "kutya" az számomra az amelyik a természetben is képes megélni. Ezek a kitenyésztett kutkányok ellentmondanak a természetnek.

Nem arra gondoltam, hogy ápolt, nagyapámék is lecsutakolták a kutyát gyakran. De vannak azok a hippi pszihopaták akik szájon csókolgatják a kutyájukat... Persze a kutyaszar meg gyakran maradhat a közeli parkban (főleg a panelos kutyásokra jellemző).

Na a primitiv mélymagyar megszólalt! "Libsi"

Ritkán korlátolt vagy!

Halkan jegyezném annak, aki a nagyobb testű kutyákat emlegette, meg az őrzést...

Az emlegetett értelmes golden retriever - nos, valóban értelmes. És ezzel együtt nagyon gazdás. Lehet bármilyen jól tartott kenneled a kertben, csili-vili kutyaházzal és heti takarítással, a goldened akkor is beteg és depressziós lesz. (Hacsak nem teheted meg, hogy nem dolgozol, és kint vagy vele naphosszat, de ezt most hagyjuk.) A golden ugyanis gazdás kutya. Nagyon. Szüksége van arra, hogy bejöhessen a lakásba, egy légtérben lehessen veled, családtagnak érezze magát. Pontosan azért, mert egy értelmes, okos kutyáról van szó.

Egyébként meg a golden kifejezetten az a kutya, hogy legfeljebb halálra nyalogatja a betörőt, mert megenni nem fogja... Házat csak figyelmeztetésképp véd, támadni nem fog.

Igazán vicces, hogy milyen fröcsögő vitát vált ki mindig a kutya-téma :D

De maradjunk a kérdésnél!

Kérdező: sajnos nincs csodamódszer arra, hogy hogy vedd rá a barátodat. (kutyafajtától függetlenül, nem értek a mopszokhoz, ezt most nem veszem figyelembe) Szerintem olyasmin kár egyezkedni, hogy a lakás bizonyos részeibe bemehet a kutya, de bizonyos helyekre nem. Akkor folyton figyelni kell rá, becsukni az ajtót, lezavarni az ágyról, satöbbi, szóval tutira bajhoz vezet. Szóval vagy bent lakik a kutya teljesen, vagy kint.

Sajnos ha a barátod nem akarja és határozott benne, akkor így jártál. Szerintem ebben a kérdésben is közös megegyezés kell, de egy ilyen jellegű kérdésben erősebbnek érzem a "nem"-et. Ha nem vagytok mindketten biztosak benne, hogy ezt akarjátok és hogy jó lesz, akkor inkább ne csináljátok, mert bajokhoz vezethet. Ne feledd, hogy ez sok évre szóló dolog.

Csak referenciaként: én szeretem a kutyákat, de ahogy feljebb is írták, inkább csak "távolról", tudom magamról, hogy nem szívesen áldoznék rá folyamatosan annyi időt és energiát, amennyit igényel, ezért nincs is kutyám. A lakásban tartástól pedig a leghatározottabban elzárkóznék, és nem hiszem, hogy van bármi, amivel meg lehetne győzni.

Na épp ezért ez volt az egyik első dolog amit letisztáztam a kapcsolataim elején, hogy állnak a házi állatokhoz.

Van aki egyszerűen el se tudja képzelni, hogy az állatot lakásban tartsa, párom szülei is ilyenek látom rajtuk, mikor hozzánk jönnek,hogy feszengnek a macska miatt, mert szerinte a kertben a helye egy állatnak. Én meg azt nem értem, hogy tudják úgy igazán szeretni az állatot és foglalkozni vele,hogy kimennek hozzá a kertbe. Nyáron még oké, de télen meg ősszel úgyse tudnak kinn lenni órákat vele, nem is kötődnek úgy egymáshoz. Nálunk szerencsére a párom is így gondolja.

Én amúgy a helyedbe így biztos nem kérnék állatot, főleg olyan fajtát ami nem kertbe való. Teljesen más elképzelése van az állat tartásáról ,mint Neked. Arról nem is beszélve,hogy nem is éltek együtt, így nem is igazán lenne a Te kutyád. Abba meg,hogy meggondolja magát ne reménykedj a másik két kutyát se engedi be.