Minek oszt meg velem mindent, már most?

Ha engem zavar valaki, nem beszélek vele többet. Te miért?

Ha nem tudok mihez hozzászólni, nem fogok, és nem erőltetem tovább a kommuikációt.

Azért oszt meg veled ennyi mindent, mert megbízik benned. Nem azért hogy panaszkodjon.

Ha lenne párod, ő sem mondhatná el, ha fájna a hasa?

Itt jön képbe, amit kismilliószor elmondtam már ezen az oldalon: nem ismeritek a másik nemet, mint ahogy ők sem ismernek titeket.

Elmondok valamit, amit az oldal idősebb használói talán tudnak; A nők nem azért panaszkodnak, hogy megoldást találj a problémáikra, csak azt szeretnék, ha figyelmesen meghallgatnád őket. A nők nem tudják, hogy a férfi a megoldások embere, aki ha zokszót hall, ezerrel elkezd kattogni a megoldáson. Erről nem tehet, erre van bedrótozva. Tehát a nő elmondja minden búját-baját, amivel azt éri el, hogy a férfi úgy érzi, a nő az ő nyakába zúdította minden keservét. Kész, kialakul egyfajta ellenszenv, amit nagyon nehéz visszafordítani.

Tehát kedves fiatalok, qrvára figyelni a másikra! És megpróbálni az ő agyával gondolkodni. (Sajnos, itt van egy nagy bökkenő. A fiúk meg tudják tanulni a nők gondolkodását, de fordítva a dolog nem műxik. Tehát nekünk kell idomulnunk, a nőt akarunk.)

"A fiúk meg tudják tanulni a nők gondolkodását, de fordítva a dolog nem műxik."

Mondom, a gondolkodását! Most azon rinyálsz, hogy jól működő kapcsolat kismillió szegmenséből az egyiket neked kell megtanulnod? Hogy őférfiségednek egy dologban alkalmazkodni kell? Van egy rossz hírem, pajti. Az élet minden területén csak az marad talpon hosszú távon, aki alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez.