Szerintetek normális az, hogyha egy foglalt nő próbálkozik nálam, akkor minden további nélkül belemegyek?

Én nőként vagyok hasonló.

Van egy saját normám, és ami abba belefér, az belefér akkor is, ha tudom, nem mindenki szerint helyes. Ez persze mindig helyzetfüggő.

Pl. mikor egyszeri alkalomról volt szó, és tudtam, hogy úgysem látom a másikat többé az életben, akkor belefért a csók is, és úgy voltam, ahogy te, hogy én szabad vagyok, ha a férfi nem tiszteli ennyire a feleségét valamiért, a legyen a feleség baja (meg hát úgysem tudja meg, nem bántja, viszont a házasságukban úgyis lehet ennél nagyobb baj is) Ebbe belejátszott az is, hogy sokszor férfiak csak utólag közölték, hogy van párjuk:(, és először rettentő rosszul éreztem magam, aztán lassan "hozzáedződtem":S

Amikor meg rendszeresen találkoztam valakivel, akkor semmi fizikai kontakt nem fért bele, de a találkozásokba belementem, noha gondoltam, hogy a feleségnek nem tetszene, hogy a férje mennyire bizalmasan beszél velem, és tudom, hogy sokan ezt is megcsalásnak tekintik. Én viszont úgy gondolom, a házasság nem jelentheti azt, hogy többé nem szabad ellenkező nemű emberrel szóba állni / barátkozni, ezért ez nekem belefért. Meg röhejesnek is tartottam volna, hogy egy felnőtt férfinak előírjam, hogy mit tegyen / ne tegyen, amíg engem nem bánt vele és engem nem használ ki. Szóval tiszta volt a lelkiismeretem, mert a kapcsolataimban én is megadtam a párjaimnak ezt a fajta szabadságot, ami nekem ugyan alap, de tudom, nem mindenkinek az.