Erős a kísértés, tudom hogy nem lenne jó. Mi lenne a helyes lépés?

Megismertem egy világi srácot, közös barátok által. Hogy eddig hogy nem találkoztunk, magunk sem értjük. Igazán jól kijövünk, mint barátok, rengeteg közös témánk van, mind a ketten nagyon furcsa és sajátos elgondolásunk van a világról, és... hát mind a ketten szinglik vagyunk jelenleg. Alapvetően jobban bírom a fiúk társaságát, és ez eléggé legjobb haver-szagú dologként indult, de ennek a srácnak van egy nagyon sajátos szeretetnyelve, ami rendkívül félreérthető. Az elején nekem sok is volt de meg tudtuk beszélni... Ettől függetlenül milliószor zavarba tudott már hozni ezekkel a hirtelen érintésekkel, és nem is esnek rosszul, az a baj. Jól is néz ki, rendes is, bírom is, de tudom, hogy mint pár, már nem tudnánk magunkat ennyire jól érezni, mert vannak dolgok, ( pl vallás, vagy politikai nézetek ) amikben teljesen különbözően gondolkodunk, és tapasztalatból tudom hogy ez hosszú távon nem oké egy kapcsolatban.

Nos. Őszintén, de burkoltan megbeszéltük, hogy neki végül is bejövök, nekem ő meg nem, és tök jó hogy haverok vagyunk. Aha. Csak ma reggel úgy keltem fel, hogy össze voltunk bújva, és nem akartam megmozdulni, mert iszonyatosan jó volt érezni az illatát. :D Tehát vannak nekem is ilyen kilengéseim, de összejönni nem akarok vele, és fizikailag több nem is történt köztünk, de amúgy nála ez még bele is fér, legalább is hitegetni nem akarom... Ugye nem fog belém szeretni?

Nagyon tapasztalatlan vagyok etéren. Eddig ha megéreztem hogy tetszem egy fiúhaveromnak, és sajnos nem hatott, hogy megbeszéltük, muszáj volt eltávolodni egymástól és addig várni ameddig szerelmes nem lesz egy másik lányba vagy barátnője nem lesz, stb, őt viszont nem akarnám elveszíteni, nem bírnám ki hogy ne találkozzunk, pedig lehet hogy mindkettőnknek jobb lenne... Mi legyen?

Amúgy 19 évesek vagyunk.