Szerintetek problémás, hogy nem akarok párkapcsolatot?

Egyet értek.

23/l

Haverom 29 ugyan ezzel a mentalitással, azt leszámítva hogy próbálkozik, csak nem jön össze soha semmi. Vagy ő táncol ki belőle, mielőtt lehetne valami, vagy a hölgyek, bár mostanság csak a hölgyek.

Ő 29 lesz nemsoká, szóval nem mindegy, hogy magadat csapod be ezzel a szöveggel, mert nem találod a megfelelőt, és ez egy saját magadat megnyugtató kérdés

Vagy komolyan is gondolod :)

Meg kell találni a megfelelő társat, és akkor nem lesz feszültség meg viták :)Mindenki így állna hozzá nem születnének gyerekek és kihalna az emberiség :)

Egyébként már én is nagyon vágyok gyerekre, szóval remélem megtaláltam az igazit, és pár év múlva, már valahol máshol fogok tartani az életben

26F

Ha jól meg vagy egyedül, az szuper.

Ha rossz kapcsolatok alapján szűrsz le téves következtetéseket, és emiatt elszalasztod egy boldog párkapcsolat lehetőségét, az szomorú (tartsd szem előtt, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolatok általában nincsenek szem előtt, de ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek :) ).

"Mindenki így állna hozzá nem születnének gyerekek és kihalna az emberiség :) "

Csak a nyugat áll így hozzá, ezért nem hal ki, mert a primitívebb területeken nem agyalnak sokat, csak durr be a broki... 7-8-9 gyerek minimum.

De nyugaton pont ez van, hogy senki nem talál szinte megfeelőt, csak pár "kiválasztott" szerencsés

#7

Most mitől jobb egy rossz házaság valami sárkánnyal...?

A te életed, másnak nincs ahhoz köze, milyen döntéseket hozol.

Életem nagy részét egyedül töltöttem, hasonlóan álltam a dologhoz, meg is égettem magam párszor előtte, úgyhogy inkább magamban kerestem az egyensúlyt, magabiztosságot. Bejött, tartalmas, mozgalmas, vidám életem volt egyedül is, nem is adtam volna fel akárkiért, csak azért, hogy legyen valakim..

Aztán csak találkoztam valakivel (teljesen random módon, eszemben sem volt kapcsolatot keresni), aki nem akar megváltoztatni, akivel nem veszekszünk, aki nem akar korlátozni, szabályozni, megmondani mit hogyan csináljak (ez persze fordítva is megvan). Jó döntésnek tartom, hogy nem zártam be előtte az ajtót a függetlenségem védelmében - nem kellett feladnom a személyes szabadságom (természetes mindkettőnknek a külön program, az ellenkező nemű haverok, nincs kutakodás és féltékenykedés stb.) és szerető, támogató társam lett.

Szvsz élvezd az életet egyedül, de ha esetleg valaki megfelelőt sodor az utadba a sors, nem érdemes elzárkózni.