Férfiak, mennyire tartjátok fontosnak ezt a nőben?

A párom épp a napokban mondta, hogy én vagyok az első olyan nő az életében, aki elfogadja, sőt értékeli, hogy nyitott könyv és mindig kimutatja, hogy mi zajlik benne...

Pedig szerintem ez a normális, mert korábbi kapcsolataimban mindig találgatni kellett, hogy mi a másik problémája. Nem mondták el, de a jeleit érzékeltem. Az sokkal rosszabb!

Kedves kérdező nagyon jó a meglátásod! Sajnos a férfiaktól a társadalom elvárja, hogy mindig erősek legyenek, egy férfi legyen, macsó, érzéketlen gorilla, különben nem férfi...

Én egy érzelmes és romantikus férfi vagyok, és nagyon nagy szenvedést okoz számomra, hogy ezt a társadalom egyáltalán nem tolerálja. Itt most nem hisztire kell gondolni, hanem olyasmire, hogy ha szomorú vagyok akkor sírhatnékom van, el tudok pityeregni egy filmen stb. Én nagyon örülnék, ha olyan nő lenne a társam, aki mellett nem kellene állandóan erősnek lenni, aki mellett néha lehetek gyenge és EGYMÁS támaszai lehetünk, nem pedig csak a nő támaszkodna állandóan rám, cserébe azért, hogy szétrakja a lábát...

Én egyébként azt vettem észre, hogy pont a nők veszik leginkább semmibe azokat a férfiakat, akiknek vannak érzelmeik. Ma szinte mindenkinek, az érzéketlen alfaállatok kellenek.

Miért ne kellenének? :O

Egyébként a 6-os után azt hadd tegyem hozzá, hogy soha nem használtam fel a sírást érzelmi zsarolásra, illetve semmire. Csak "öncélúan" sírtam más előtt, ha már tényleg nem bírtam tovább, ilyen is évente 1-2x fordult elő, nehezebb időszakban.

(#4)

Nagyon fontosnak tartom.

Nem az őskorban vagyunk már, hogy a férfinak nem lehet sírni.