A párom nem köszöntött fel névnapom alkalmából. Azt sem tudta, mikor ünneplem. Ajándékozni mi sem szoktunk a családban sem, de azért egy köszöntés jól esett volna. Azt mondja, neki a névnap nem ünnep. Jogosan esik rosszul?

Figy, ne idegesítsd magad ezen, (ha amúgy jól működik a kapcsolat) legyen ez a legnagyobb gond.

Egyszer még belefért, mondd meg neki h neked viszont ez számít és jólesne ha jövőre felköszöntene. Ha jövőre is elfelejti, akkor már jogosan akadhatsz ki, bár ezzel nem biztos h lehet mit kezdeni, sok csávó letojja az ünnepelgetést, ajándékozást

Ez neveltetés kérdése, nálunk sem volt soha szokás névnapot ünnepelni- párom családja lepett meg, amikor hirtelen virággal meg csokival állítottak be, hogy boldog névnapot- fogalmam nem volt róla, hogy nekem az egyáltalán mikor van. Én sem értékelem ezt ünnepként, de a páromék igen. Engem is mindig anyósom emlékeztet, hogy hamarosan a kedves férjem névnapja közeledik. Gyakran még így is elfelejtem. Volt már belőle gond, de tényleg nem tehetek róla- huszonéves koromig csak mint halovány ismeret élt a fejemben, hogy amúgy vannak emberek, akik ezt ünneplik. Próbálok odafigyelni rá, de ha egyszer ezt nem tudom követni...

Ha a párod is hasonlóan van, akkor próbáld meg megbeszélni vele, hogy neked ez fontos, igyekezzen ezt a dátumot is az eszében tartani, de azért legyél elnéző vele, mert ez nem hiszem, hogy tudatos dolog lenne, hogy már csak elvből sem köszönt fel, pedig nagyonis tisztában van vele, hogy most kellene.

Nálam az beválik, ha nap közben a párom küld egy örömködő üzenetet, hogy egy távoli rokon is felhívta, hogy felköszöntse. Attól valahogy mindig eszembe jut, és nem is követelőzőzés.

A kapcsolat elején szerintem érdemes az ilyesmiket kipuhatolni, hogy ki mit gondol a különböző ünnepekről, hogy megelőzzük az ilyen kínos pillanatokat. Könnyen előfordul, hogy a két fél teljesen máshogy ítéli meg ezeket, egy másik ilyen példa a valentin nap is.

Nálunk kb úgy néz ki, hogy én vagyok, aki a párod álláspontját osztja: szerintem a névnap egy hülyeség, egyszerűen nem érdekel és nem látom értelmét ünnepelni, inni lehet ürügy nélkül is. Eddig kb sose köszöntettem fel senkit és sose ajándékoztam, a sajátomat se tudnám mikor van, ha pár ember nem köszöntene fel minden évben.

Ezzel szemben barátnőm számon tartja, hogy kinek mikor van, szokott ajándékozni és ünnepli is.

A kompromisszum egyszerű: az enyémen nem várok el semmit, nem is ünneplem, ha felköszönt, felköszönt, ha nem, nem. Bár tudom, hogy felfog és ad is valamit, aminek örülni fogok és nem azért mert névnapom van, hanem mert tudom, hogy szívből jön. Ha pedig neki lesz, akkor a többi ismerősömmel ellentétben, őt felköszöntöm, adok valami apróságot és ha ünnepli, ott leszek és jópofát vágok az egészhez, még ha nem is látom értelmét, mert szeretem és azt szeretném ha jól érezné magát :)

Szóval javaslom, hogy az ilyeneket beszéljétek meg. Karácsony: ünneplitek? nem ünneplitek? szeretitek? nem szeretitek?

Névnap: fontos? nem fontos?

Születésnap: hurrá ezen a napon születtem meg, ünnepeljük meg; vagy kit érdekel, egy évvel hamarabb halok meg?

Valentin nap: aranyos, szerelmes ünnep; vagy egy újabb amerikaiaktól másolt hülyeség?

stbstb