Csak szerintem undorító, mikor valaki teljesen természetes dolognak veszi a felszínességet?

Egyébként attól, hogy valakinek a külső is számít annyiban, hogy neki tetsző párt találjon (ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az aktuális szépségideálnak megfelel), vagy bizonyos szokásokkal rendelkezőkkel nem kezd, mert ő úgy tapasztalta, hogy neki az rossz, kellemetlenül érzi magát, az még nem felszínesség.

Szokott vita lenni a kövér-sovány, tipikus jelenség, van, akinek ez tetszik, van, akinek az.

A felszínes ember ezeken a pontokon meg is áll, a nem felszíneseknél ez csak egy része a többi lényeges szempontnak.

Én pl. nem szeretem azt az állítást sem, hogy csak a belső számít, mert ez önmagában senkinél nem igaz, de az ellenkezője sem, hogy ez egyáltalán nem számít. Az ember egészében számít minden tulajdonságával, különösen, ha valaki hosszú távra tervez valakivel és együtt fognak élni. Mindenki más defekteket tud elnézni.

Van egy kolléganőm, aki néhány évvel fiatalabb nálam, és sorozatosan meglepődik és felháborodik olyan dolgokon (nem kifejezetten társkeresési témában, hanem úgy általában), amiket én már nem kezelek annyira meglepőnek, hihetetlennek, csak mert a tapasztalataim révén szoros kapcsolatba kerültem ezekkel a jelenségekkel. Néha amikor ilyen megnyilatkozásai vannak, azt gondolom, hogy szerencsés, amiért nem kellett átélnie. Nem egy buta nő, csak kevesebb akadállyal találkozott, mint én.